Vannak esetek, amikor az emberhez közel állók megérzik, hogy az élet különböző eseményei közepette mire is van szüksége az olvasni szeretőnek. Kundera segít megértetni,átértékelni dolgokat. Egyfajta látásmódot, a dolgok mögé látás művészetét adja át. Életvezető, amely értelmet ad sokszor értelmetlen világunkban.

A Búcsúkeringő nyolc különös ember öt napját írja le egy közép-európai fürdővároska falai között. Tragikus sorsok, félresikerült jellemek, kilátástalan jövő, perzselő érzelmek találkozása ez, amely tudtunkra adja, mennyire gyarló, gyáva, drámai és egyben csodálatos az ember.

Közel érzem magamhoz, mert leírja, amit én meg sem tudok fogalmazni. Van a Búcsúkeringőben egy olyan fajta tragikum, ami az emberek mindennapjait jellemzi. Persze, nem állítom, hogy az átlag hétköznapokhoz hozzátartozik az emigráció, a féltékenység, az őrület, a depresszió, az önzés, de a történet szereplői között könnyen magunkra, és a bennünk bujkáló érzésekre lelhetünk. Kundera átélte hazája hanyatlását, önsorsrontását, ezzel pedig magyar olvasóként sokan azonosulhatnak.

Többen olcsó, kifejtetlen filozófiának írják a műveiben megjelenő gondolatokat, azonban számomra pont ez a félbehagyottság, gondolatindítás a legszebb; az olvasóra bízza a következtetést, befejezést.

Nehéz olvasmány, olyan fajta, amely nem a megírottsága, stílusa miatt okozhat gondokat, hanem a mondanivalója okán. Abortusz, öngyilkosság, őrült szerelmek. Emberi dolgok a javából, melyek kárhozatra ítélik a személyt, és tömegeket. Leplezetlen mondatok barátságról és annak elértéktelenedéséről. Hazáról, amelyből elvágyódik az ember. Igazságról, ami talán nem létezik. Bűnről és a vele együtt járó bűnhődésről, illetve annak elmaradásáról.

Valódi emberi drámákat állít elénk Kundera, nem ítélkezve, szimplán leírva, tudatva. Az olvasónak könnyen okoz undort embertársaival és saját érzelmeivel szemben, de a végén mégis van remény.

Legalábbis azt hisszük. Azt akarjuk hinni.

Köszönöm ezt a szép ajándékot!