(SPOILERES ÉS HELYENKÉNT VULGÁRISNAK TŰNŐ BEJEGYZÉS)
Szomorúan, de tudomásul kell vennem, hogy véget ért ez a monumentális drámai eposz. Történet egy fiatal, intelligens, szép és izgató bölcsészlányról, és az ő ötven árnyalatáról, aki gyönyörű, kiismerhetetlen, dúsgazdag. Az ő szerelmük lapjai voltak ezek. Három könyvben, több, mint 1500 oldalban, szívszorító monológokkal, a női agy- és gondolkodásmód legnagyobb tisztelete mellett, megdöbbentő korrajzzal, alapos részletességgel kidolgozott karakterekkel, a racionális és emocionális elemek tökéletes összhangjában. A közös mindhárom kötetben pedig a két fiatal egymás iránti perzselő, megható, felemelő viszonya.....Egy nagy büdös lószart!
A történet a harmadik részben valójában az evés-etetés körére redukálódik. Minden oldalra jut egy felhívás-parancs, hogy bizony Ana-nak enni kell. Nincs mese, ez itt a nagy zabálás szürke módra. Persze van itt egy oldalas esküvő, előkészület, meg minden, de a lényeg mégiscsak a kaja. A nászút nagyon érdekes volt 50 oldalban, Európáról kb. semmit nem lehetett megtudni belőle. Még jó, hogy két hetet voltak csak ott. De remélem finomakat ettek azért. Ahogy hazaérnek, természetesen elmennek nyári síelésre, biztos ami sicher. Ana szülinapjára kap egy fehér R8-ast, meg karkötőt. Na de minden öröm és bódottá közben a gonosz erők sem nyugszanak, és bosszúért lihegnek. Magyarán kapunk másfél oldal akciót, meg nyomozást. A házasság melletti főmomentum Picipötty (anyám borogass azonnal) várható érkezése. A nagy finálét megelőző majdnem két oldalas stresszbombában annyi a feszültség, mint egy Cobra 11 évadban. A happy end végül is tartogat csattanót, ugyanis ember nem gondolná, hogy annyi erekció és elélvezés után is életképesek Mr. Grey spermái. Vége.
Anastasia (bocsánat, Mrs. Grey inkább, mielőtt elfenekelnek) büszke feleségként sem ér fel egy betanított orangután szintjére, az anyai ösztönök pedig kimerülnek a gyermeki idiotizmus későkamaszkori reinkarnációjában. Belső istennőnk szunnyad végig, talán kitörni készül. Majd a következő regényt rá építi a kedves írónő. Mr. Grey erre az epizódra végre összeszedte újra magát, igazi férfiúi erényeket villogtat, úgymint szokásos féltékenykedés, apasági hírre való anyázás, kemény berúgás, valamint az excicák pénzbeli támogatása. Ha csaj lennék, azonnal megkeresnélek te alfahím! Taylor, és a többi verőlegény még mindig a legjobb arcok, szerencsére nem beszélnek. Mrs. Jones-ról, a bejárónőről jól sejtettem A sötét ötven árnyalata bejegyzésemben, hogy vélhetően be-be kukucskál a bűn szobájába, de itt még annál is tovább megy...Szülők, testvérek, kamu barátok megkapják a maguk egysorosát, annak rendje és módja szerint.
Ebben a részben is volt szex. Ana mellbimbói kapják a főszerepet, orgazmusai spirálban végződnek általuk. Christian újra előveheti a játékokat, bilincs és kötél uraság személyében. Sajnos meglátszik a nyomuk, úgyhogy utólag kénytelen kar- és lábékszereket is venni. Mrs. Grey tehát megkedveli a buja, perverz kefélést, persze az olvasónak akaratlanul is minden egyes jelenetnél a South Park-ból megismert Mr. Slave jut az eszébe. A fenékdugasz végre a helyére kerül, Ana pedig megtanul mélytorkozni, pont úgy, ahogy egy jó feleségnek illik. A kedvenc jelenetemig az utolsó néhány oldalig kell várni, de esküszöm megéri, ugyanis Ana átlép egy szintet, ahol a viccrelém kiakad. Aki tudja mire gondolok, kap tőlem ajándékba egy szájpecket!
A szabadság ötven árnyalata egyébként több okból is a trilógia legjobb része,de összességében nem érdemli meg, hogy dicsérjem. Komolyan sajnálom!
Összegzés. E. L. James tudja, hogy mi kell a népnek, ebben a trilógiában ugyanis benne van mindaz, ami a popkultúrán szocializálódott tömegek elvárnak. Nem akarok én bántani senkit és távol álljon tőlem a kultúrsznobizmus, de ez a fajta irodalom csak butít, és degradálja az olvasás élményét. Semmi mást nem látok, csak azt, hogy ez a könyv azért született meg, hogy pénzt keressenek, az értékteremtés nem volt szempont. Nem várom el, hogy egy könyv bármilyen szintű műveltséget adjon, netalántán gondolkodásra serkentsen, de akkor legalább szórakoztasson, kapcsoljon ki, engedjen be a könyvek nyújtotta boldog közegembe. Ha nem imádnám annyira ezt a fajta hobbimat, az írónő könnyedén elvehetné a kedvem a nála sokkal igényesebb szerzők műveitől.
Tényleg kár ezért az egészért, mert a témában lett volna kellő potenciál, ostoba tabukat dönthetett volna le, segíthetett volna a társadalmi prüdéria és intolerancia leküzdésében, nem beszélve az emberi kapcsolatok jobbá tételéről. Sajnos azonban csak további gátakat emelt és önmaga paródiájává vált. Ez itt a legnagyobb baj!
