Van ez a "szép borító" mániám, komolyan, lassan a fogyasztói és marketing gépezet élő áldozata leszek. Akárkinek mutattam az eredeti borítót, mindenki a Mizo tejre asszociált, ami mekkora poén már!? Szerencsére az újabb dizájn már inkább tükrözi a belbecset is. Így utólag úgy terveztetném, hogy a jávorszarvas szájába tennék egy szívószálas tejet.

Norvégia talán legnépszerűbb kortárs írójának ötödik regénye abszurd humorú komoly történet korunk sikeres és okos emberéről, aki nem akar többé korunk sikeres és okos embere lenni. Hirtelen elhatározásból felmond a munkahelyén, és családját hátrahagyva kiköltözik egy sátorba az erdőbe. Vadember lesz. Túlkoros, viking Maugli, modern Robinson, aki minden nehézsége ellenére megkísérli függetleníteni magát a civilizáció termékeitől és kötöttségeitől.

Hányszor is gondolkodik el a magamfajta szerencsétlen, hogy milyen jó lenne fogni azt a néhány fontos dolgot az életben, és elvonulni a társadalomtól jó messzire. Kb. kétnaponta érzem azt, amit Doppler, hogy bár kényes testem okán nem is sátorba, de mondjuk egy hegyteteji kunyhóba kéne költözni, közel a gondolatainkhoz, és távol a sok kreténtől. Imádtam Doppler humorát, amelyet Loe szikár, érezhetően fiataloknak írott prózája kihangsúlyoz, bár a mondanivalóval ambivalens érzéseim vannak.

Az alap helyzetkomikum, hogy egy, az életben sikeres, családos ember unja el a banánt, és költözik ki 2-300 méterre (!) az erdőbe, ahonnan természetesen azért rálát a városra. Mi sem természetesebb, hősünk él hal a tejért, ezért gyorsan barterezik magának heti rendszerességgel a kapitalizmus fővédnökének számító áruházból. Ja, hogy azért modern korunknak igenis vannak fontos vívmányai, mi sem bizonyítja jobban, minthogy azért csak meg-meg dézsmáljuk a közeli épületeket fontos eszközökért :) Szürreális jelenet játszódik le előttünk, aminek következtében Doppler társra lel, Bongó személyében. Beállok szépen a sorba, én is szeretnék egyet magamnak otthon. A könyv egyértelmű csúcspontja az, amikor Doppler elmegy a gyermeke szülői értekezletére, és megmondja a a tutit. Az a pár oldalas jelenet 

A könyv csak néhány szereplős, tekintettel a kevés oldalszámra, azonban szerencsére mindenki kellő súllyal bír, okkal lépnek be főszereplőnk életébe.

Erlend Loe regényeket próbáltam komolyan venni, azonban annyi abszurd megoldással operál, hogy elkönyveltem magamban egy Harcosok klubja paródiának, de persze a jó értelemben. Doppler nem egy rousseau-i karakter, még távolabb áll Mauglitól, inkább csak szimplán tele a töke a sok baromarcúval, a felszínes marhaságokkal, és keresi az élete valódi értelmét. 

Hatásvadász, de lelkemnek tetsző befejezést választott az író, úgyhogy kíváncsian várom a folytatást.

Nem állítom, hogy a Doppler alapmű, de nagyon sok helyen értékes mondanivalóval rendelkező, jól megírt, szerethető könyvecske.