Kunderával már régóta szemezek a könyvesboltok polcainál. Többször fel és le is került már a várólistámról az állítólagos legnépszerűbb könyve. Családom mintha megelégelte volna ezt a bizonytalankodásomat, nem rámbízva a döntést, megvették nekem. Fontos most leszögeznem, ha nem kapom meg, talán még évekig nem olvastam volna az írótól.

A történet főszereplője Tomas, aki egy valódi szoknyabolond, imádja a nőket, a szeretőit szinte naponta váltogatja, mígnem egy nap beleszeret egy vidékről jövő pincérnőbe. A lány iránti érzelmei nem tudják befolyásolni korábbi életvitelét, ezáltal folyamatos kínokba taszítja Terezat. A történések hátterében 1968 prágai eseményei vannak, amikor sokaknak menekülni ,emigrálni kellett az orosz megszállás elől. A prágai tavasz bukásával főhőseink Svájcban próbálnak új életet kezdeni, de rövid időn belül, különböző okokból visszatérnek Csehszlovákiába. Egy fontos mellékszál az eseményekben, a művész Sabina felbukkanása. Ő Tomas egyik szeretője, aki az emigráció útját választja, megtapasztalva ezáltal a lét elviselhetetlen könnyűségét.

Tomas. A modernkori Don Juan alakja, aki egész személyiségével szembenáll a hatalommal. Értelmiségi munkát végez, és messzemenően kiáll az emberi egyéni szabadság mellett, nyilvánuljon meg ez a nők iránti felfogásából, és az életigenlő könnyűség vállalásából.

Tereza. Ő maga jelképzei számomra a konvencionális, konzervatív, kemény nőt. A nehézséget választja, aminek oka lehet neveltetése, anyjához való viszonya, társadalmi helye.

Sabina. Tomas tökéletes nőalakja, aki a művészetében, az életvitelében szintén elutasítja a kommunizmus lehetséges adományát.

Talán már így is túl sokat elárultam a műről, de a filozófiai értekezések talán a legmeghatóbbak számomra, így mindeképpen írok róla. Mindig közel állt hozzám a filozófia, és Kundera bebizonyította, hogy nem véletlenül. Játszi könnyedséggel kapcsolja össze Nietzsche-t Beethovennel, Platont mondjuk Parmenidésszel. Legszívesebben idéznék a könyvben fellelhető mély gondolatokról, kérdésekről, de úgy gondolom, hogy filozófia révén mindenkinek jelentsen más és mást. Talán fogalmazhatok úgy, hogy ez a könyv nekem olyan "művelt szagot áraszt", és csakis a legjobb értelemben. Nem lehet, és nem is tudnám lealacsonyítani semmivel. A hangulata, a fellelhető gondolatok mind egy olyan ember tollából származnak, aki igenis méltán mondhatná el magáról, hogy kortól, nemtől, iskolázottságtól függetlenül értelmiségi.

A lét elviselhetetlen könnyűsége nem egyszerű olvasmány. Arra hajlamosakat képes túlzottan megrázni, meghökkenteni, beleélni. Bizonyos fokú előképzettséget kíván, hogy az olvasó tökéletesen magáévá tudja tenni az olvasottakat. Történelmet, filozófiát ismerők tehát előnyben, ugyanis sokszor kell a már tanultakra, vagy olvasottakra hagyatkoznunk bizonyos események, fogalmak, a létező háttér megértésénél. Ettől függetlenül szimplán kötelezővé tenném Kundera remekét. Most először nem fogok abba  a hibába esni, hogy túlírom magam, ugyanis sok gondolat jár a fejembe a könyvvel kapcsolatban, amit meg akarok magamnak tartani.

16-18 évesen félhetően nem bírtam volna elolvasni, szimplán nem szerettem volna. Ma ugyan annyira egyszerűen lett az abszolút kedvencem.