Na de kérem szépen, ez nagyon durva volt. Igen, így in medias res kell ezt közölnöm, ugyanis ez nem 18, hanem talán 28 karikás horror a javából.

Az ​​Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, akik magányos, maguknak való emberek. Csak néha mennek be a legközelebbi városba, egyébként senkit nem zavarnak. S épp ezért senki nem megy hozzájuk kérdéseket feltenni, amikor eltűnik egy-egy fiatal lány. Pedig elég lenne csak felásni a környéküket, és Nyugat-Virginia állam legkegyetlenebb gyilkosai lepleződnének le.

A tizenkilenc éves Michael is kötelességtudóan részt vesz családja erőszakos tevékenységében, de sosem lelte örömét benne. A fákon át visszhangzó sikolyoktól sokszor kirázza a hideg. Normális életre vágyik, és bízik benne, hogy egyszer meg is kapja… Mikor a szomszédos kisváros lemezboltjában találkozik Alice-szel, azonnal megigézi valami, és meglátja a kiutat. Egy pillanatra elfelejt minden szörnyűséget, ami az életét kísérte. Azonban a családja rögtön emlékezteti, hogy hol a helye.

Úristen, ez meg mi a háborodott fene volt? Lehet én vagyok egyre puhányabb, de ez a regény bizony földhöz vágott, majd egyesével kitépte a végtagjaimat. Ennyire nyomasztó, kegyetlen, és vérbő könyvet még nem olvastam. Szinte fájt minden mozzanat, gyűlöltem a Morrow családot, az anyától szabályosan a hátamon felállt még a nem létező szőr is. Sajnáltam Michaelt, és nem éreztem egy percig sem a felelősségét.....

A történetről nem árulkodom, ugyanis krimiket megszégyenítő csavarok vannak a könyvben elrejtve, amelyek ismerete persze a cselekmény nyers brutalitásán és kilátástalanságán nem enyhít, de az élvezeti értékén ront. Itt van tehát a lényeg, hogy igenis élvezni lehet ezt a kőkemény horrort. Mondhatni kategóriájában kiemelkedőt alkotott az írónő. Az a fajta kegyetlenség mászik le a lapokról, amely után azonnal el kell menni egy rajzfilmre, állatsimogatóba, Halász Judit koncertre, bárhová, csak tudd elfelejteni. Ha hasonlítanom kéne, akkor a francia horrorfilmek közül az Ott bent, és a Mártírok párja lenne. Illusztris társaság ez bizony, de kérem, hogy ne filmesítsék meg. Szinte biztos, hogy betiltásra kerülne.... Kellhet ennél nagyobb elismerés?

Ania Ahlborn rendkívül jó stílusban, kemény csattanóval, megrázó végkifejlettel, az emberi lelket összefacsaró, majd szétszakító könyvet tett le az asztalra. Gratulálok, ez bizony nagyon szép munka volt. 

Az elmúlt 3 év legjobb, legbrutálisabb horrorja. 

A kötetet köszönöm az Agave Kiadónak.