Hm, fiatal magyar szerző tollából kortárs, magyar krimi. Örvendezett a lelkem, és bizony komoly elvárásokkal nyitottam ki a kötetet.....

Alig ​​pár év telt el Magyarország történetének legbrutálisabb gyilkosságsorozata óta, most mégis egy újabb borzalmas üggyel néz szembe az Országos Rendőr-főkapitányság. Egy fiatal nőt különös kegyetlenséggel gyilkoltak meg a saját otthonában. A holttest jobb lábát levágták, a kiérkező nyomozócsapat pedig tehetetlenül áll az eset előtt.
Az egy éves kényszer-eltávozásból külföldről hazatérő Várnay Benett kénytelen csatlakozni a különítményhez, és a deviáns viselkedéséről elhíresült nyomozó hamar egy szövevényes bűncselekmény-sorozat útvesztőjének kellős közepén találja magát. Nincs gyanúsított, sem indíték, és nem egészen öt nappal az első után történik egy újabb gyilkosság, ami kísértetiesen hasonlít az előzőhöz.
Ám a tettes ez alkalommal az áldozat bal lábát vágta le, ráadásul egy üzenetet is hagyott hátra, ami minden kétséget kizár: a fővárosban újra sorozatgyilkos szedi áldozatait. Benett tudja, hogy egyre fogy az idejük a következő gyilkosság megelőzésére, miközben bénítóan hat rá a felismerés: nem lehet a véletlen műve, hogy pont aznap követték el az első gyilkosságot, amikor hazatért.
A régi sebek pedig egyre jobban felszakadnak. Az alvilág ura, akit a drogosok csak Sakálnak hívnak, egyre magabiztosabban birtokába veszi Budapestet, s már a rendőrség sem tud gátat szabni a nagyhatalmú kartell terjeszkedésének.

Lassan megszokhatnám, hogy véget ért a figyelemfelkeltő, rövid, de annál sejtelmesebb fülszövegek kora, és a helyét átvette minden blogger álma, amikor is nem kell a történetet ismertetni. Talán az olvasók lettek bizalmatlanok, talán csak nem tudunk összefoglalni, minden esetre legalább megkímélhetem magam az ismertetéstől. 

Na nézzük csak, Szántó Dániel olvasott ember. Dániel szereti a krimiket, főleg a skandináv országokból származóakat. Kedveli a karaktereit, és ügyesen bánik a cselekményszövéssel. Szereti elültetni az olvasóban a kételyt, hogy talán nem is az a gyilkos, akire elsőre gondolunk. Okosan tereli el a gyanút, és ügyesen szór szét szalmaszálakat a történetben. Bevallom, nem tudtam kitalálni ki a darabolós barátunk és emiatt jár is a nagy pacsi. Na de Dániel, rájöttem én aztán, hogy azért nem találtam ki, mert előbb volt meg szerintem minden a történetben, és a vége előtt jöttél rá, hogy hoppá, krimi imádó barátaid nem érik majd be holmi egyszerű csavarral, ma már több kell, úgyhogy előhúztad Őt, és jól megmagyaráztad a motivációit. Egyik kedves egyetemi oktatóm mondta egy szóbeli vizsgám értékeléséül, hogy "kedves Ádám, ez bizony nagyon átlátszó volt, de őszintén szólva, nekem tetszett, én bevettem". Na, pont így vagyok én a Revanssal, tudtam ugyanis, hogy mire megy ki a játék, és hogy palira vesznek, de tetszett. Nagyon is.

Ha javasolhatok, és még nem volt hozzájuk szerencséd, olvass Jeffery Deavert és Dennis Lehanet. Mindkettőjüket más miatt fogod szeretni.

Ha kérhetek, ne nevezzük Benettnek a magyar főhőst. Legyen inkább Dániel. Komolyan. Kérem, hogy ne David Guetta szóljon a rádióból, hanem ha már kortárs, akkor Daft Punk, vagy Lady Gaga, bárki, csak ne Guetta. 

Ha kívánhatnék, akkor sok-sok eladott példányt, és pozitív visszajelzést szeretnék a Revansnak.

Gratulálok, nagyon is ígéretes debütálás. Ne hagyd abba az írást és ne múljon el a krimi iránti szereteted; építs fel egy olyan kategóriát, amit aztán magyar krimiként emlegethetnek.

Üdvözlettel:

Ádám :)