Kedves Gabó kollégám úgy reklámozta ezt a könyvet, hogy ennél suttyóbbat tuti nem olvastam még, és hogy természetesen imádni fogom. Igaza lett, bár azért nem a nyilvánvaló tahósága miatt tűnik ki a repertoárból.

A „balkáni” szó ma leginkább valami csiricsáré kavalkádot, vicces cirkuszt, szédületes mulatozást értelmező ártatlan jelző, s azoknak, akik ilyenként használják, általában fogalmuk sincs az ottani törzsi rendszerről, a vérbosszúról, a nők rituális kivégzéséről vagy a kábítószer- és fegyverkereskedelemről. Hasonlóképpen a „nyugati” szó hallatán, a „balkáni” ellenpólusaként, valami nagyszerű, igényes, kényelmes produktum jut az eszünkbe, kevésbé a plasztikai műtétjükre gyűjtögető transzvesztiták, a Foglald el! mozgalom romantikus forradalmárai, meleg hegymászók és hűvös szervkereskedők, vagy a sznob életmód elől elhagyott házakban békés kommunákat létesítő fiatalok, akiket onnan is kiűz a szabadosságot nem tűrő prűd hatalom.

Olyan érzésem volt a könyv olvasása közben, mintha a szerző tudatosan középre akarná pozicionálni az olvasót, esélyt sem adva arra, hogy akár a balkáni tahó Denissel, akár a fejlett nyugatból kiábrándult "forradalmárokkal" egyet akarjon érteni bárki is bármiben. Ez a fajta tanító jelleg nagyon megfogott, ugyanis talán az arany középút keresése volt drMáriás célja, amelyet az olvasónak önmagában kell megtalálnia.

Az egész történetet a fülszöveg összefoglalja, pontosan két világ találkozásának lehetünk szemtanúi, néhol irdatlan prosztó és alpári köntösben. A balkánon természetesen mindenki kecskékkel kefél, és a nőknek előre kell köszönni az utcán elhaladó férfiaknak, majd utána szépen le kell sütniük a fejüket. Ezzel szemben a kiábrándult nyugatiak főként hippiköntösbe bújtatott transzvesztiták vagy hernyós kurvák, akik természetesen a pénzvilág ellen küzdenek, a maguk szintén retardált módján.

Zseniális, ahogy a két szélsőség egymás mellett próbál létezni, természetesen a naiv olvasó tudja, hogy ez sajnos nem működhet, Denis valószínűleg nem tud beilleszkedni Elvis imitátorként, a hangzatos lösungokkal dobálózó nyugatiak pedig semmit nem képesek megváltoztatni. drMáriás végrehajtotta azt a bravúrt, hogy kreténségből és abszurditásból művészetet, és mögöttes tartalmat alkotott. A balkáni tahóban szó van álmokról, politikáról, gazdagságról-pénzről, a hagyományos-törzsi értékekről, a család fontosságáról; mindezt persze rendkívül groteszk külcsínbe csempészve. Furcsa, hogy ezt írom a könyv olvasása után, de bizony gondolkodni kell rajta, és át kell látni a szitán.

Tetszett, mindenkinek ajánlom, de főként prűd és elvakult embereknek.