Az írónő eddigi összes magyarul kiadott regényét imádom. Bátran nyúl olyan témákhoz, amelyeket a legtöbben kerülünk, vagy csak kellemetlenül érezzük magunkat tőle. A Nagytestvér is ilyen regény, és pont azt kaptam, amire számítottam.

Amikor ​Pandora kimegy a bátyja, Edison elé az iowai belföldi reptérre, szó szerint nem ismeri meg őt. A négy év alatt, amióta a testvérek utoljára találkoztak, az egykoron karcsú, menő New-York-i jazz zongorista elképesztő módon elhízott. Mi történhetett?
És nem is csak a testsúlyról van itt szó. A magát Pandora világára rászabadító Edison összetöri az asszony férjének, Fletchernek egyik saját kezűleg készített bútorát, irgalmatlan mennyiségű reggelit készít a családnak, és nem csupán arra veszi rá Pandora mostohafiát, hogy ejtse a főiskolát, de arra is, hogy maradjon ki a középiskolából.
Miután a sógora már enyhén szólva túl sokáig élt vissza a vendégszeretetével, Fletcher ultimátumot intéz a feleségéhez: vagy ő, vagy én. Pandora a házasságát és fogadott családját is kockára téve a bátyját választja – aki az ő fogyás terén nyújtott segítsége nélkül holtbiztosan a korai sírba enné magát.

Na igen, szerencsére a leírásból csak az olvasható ki, hogy Pandoranak van egy elhízott bátyja, akin ő szeretne segíteni, feláldozva akár a boldog családi életét. Ha csak annyi lenne a történet, akkor azt a könyvet nem Shriver írta volna. Megismerjük a regényben az amerikai álom árnyoldalait, kezdve a sorozatsztár apával, aki leszarja a gyerekeit, képet kapunk az egészségmániáról is, és természetesen látjuk magunk előtt Edisont, akiről nem tudjuk eldöntetni, hogy a depresszió miatt hízott el, vagy a kövérsége tette depresszióssá...

 A Nagytestvérben egyik szerepelő sem szimpatikus, ez pedig csak azért érdekes, mert az írónő eddig mindig húzott egy-egy karaktere felé, de valahogy sem Pandorat, sem Edisont, főleg nem Fletchert nem lehet kedvelni, inkább csak szánni való antihősök mind. Ami nagyon tetszett, hogy tudunk drukkolni Edisonnak, hogy sikerüljön a kitűzött célját elérni. Nem kicsit megmosolyogtató dolog fekve, nassolva olvasni arról, ahogy egy túlsúlyos ember hónapokon át keményen folyadék diétázik, és fokozatosan sportolásra kényszeríti magát. Szinte heroikus küzdelmet folytatnak szereplőink a hőn áhított cél, a normális testsúly elérése végett. Hogy sikerül-e lefogynia Edisonnak? Túléli-e Pandora házassága az egy év különélést? Fletcher mekkora árat fizet a balfasz ultimátumáért? Ezekre a kérdésekre bár kapunk választ, azonban Shriver egy nem várt (?) pillanatban csavar egyet a történeten, és fenekestől felforgat mindent, amit addig olvastunk, hittünk, gondoltunk, reméltünk.

Libabőrös vagyok ahogy írom ezeket a sorokat, annyira meglepett, és ki kell nevetnem magam, hogy bizony milyen naiv alak is vagyok én.

A Nagytestvér bár nem az írónő legerősebb könyve - az ugyanis még mindig az Ennyit erről - ,azonban büszkén foglal helyet a nappalimban, és bátran ajánlom mindenkinek!