Kicsit morbid érzés karácsonyra King könyvet kapni, de legalább a cím fedi az ünnep lényegét, a tartalmat pedig igyekeztem az újévre áttenni. Az Újjászületés egy elég súlyos regény, és nem grammba mérve.

Jamie Morton hatéves, amikor új lelkész érkezik New England-i kisvárosukba. Charlie Jacobs a feleségét és a kisfiát is hozza magával. Mindenki szereti őket, Jamie pedig valósággal rajong a fiatal tiszteletesért, aki szórakoztató elektromos kísérletekkel teszi érdekesebbé a heti bibliaórákat. És hogy a titkos elektromosság mi mindenre használható, az akkor derül ki, amikor Jamie bátyja elveszti a hangját, Jacobs pedig egy általa kifejlesztett szerkezettel meggyógyítja.
Az idillnek egy autóbaleset vet véget: a lelkész elveszti a családját, és kifordul önmagából. Nemsokára el is bocsátják, és Jamie azt gondolja, soha többé nem fognak találkozni. Téved. És ahányszor csak útjuk keresztezi egymást, Jacobs a régi filmes zsargon szerint „a változás ügynökének” bizonyul.
A sikeres gitáros és a hajdani lelkipásztor nem szabadulhatnak egymástól. Az elektromos kísérletek egyre ijesztőbbek, Jamie pedig kénytelen közreműködni bennük. Jacobs az élet és a halál közti átjárót keresi. De mi lesz, ha megtalálja? És miért kap egyre sötétebb értelmet ez a titokzatos fogalom: újjászületés? 

Ezúton kérném az Európa Kiadót, hogy a fülszövegeikbe igyekezzenek a leginkább minimálisra csökkenteni a történet mesélést, ugyanis jelen könyv esetében tényleg az elejétől a végéig minden lényeges pont ismertetve van, kizárólag a feltett kérdésekre találja meg az olvasó a választ. Az Újjászületés pont olyan regény, amelyből elég lett volna egy-egy figyelemfelkeltő kérdést írni, és máris elkapkodják a köteteket.....

Az egész történet tökéletesen van felépítve, Jamie kiskorától kezdve végigkövetjük életútját, ahol bizony fel -fel bukkan Charlie. Véletlenül sem folytatva a történet megmaradt fordulatainak ismertetését, annyit elárulhatok, hogy bizony szerencsére tartogat King meglepetéseket, néhol egészen meglepő csavarokat. Több véleményben olvastam, hogy nem a borzongáson van a főszerep, hát nem tudom, a könyv második felétől, valamint a betegek kórlapjait elemző és kutató részeknél szabályosan rettegtem. Persze, King a zsigeri félelemre mutat rá, ugyanis a halál témáját előszeretettel veszi elő; akárcsak jóval korábban az Állattemetőben. Ha párba kéne állítanom az író bibliográfiájában szereplő kötetekkel, akkor bizony az Újjászületés az előbb említett alapmű méltó társa.

Stephen King fél. Leírni is furcsa, de valamiért a végkifejlet erre enged következtetni. Ügyesen próbálja átragasztani az olvasóra paranoiáját, de szerencsére a tudatunk ellen áll, pontosabban ellen akar állni. Az író félelme - ahogy utal is rá a könyvben - feltételezhetően az élet iránti rajongásából fakad, amely mély gondolatokat Jamie által interpretálja. Borzasztóan erős karakter született a főhős személyében, akiért tudunk izgulni, és együtt tudunk vele érezni. 

A történetben szereplő kérdésre így utólag határozott választ tudok adni: nem, nem szeretném tudni! Élni szeretnék, a lehető legtöbbet tapasztalva, látva és érezve. 

Ui.: Az Állattemető mellett egy 2008-as francia filmre emlékeztetett a történet, amelynek címe Mártírok. Na, azt ne nézzétek meg, lassan 7 éve nem tudom kiverni a fejemből, annyira szuggesztív és erőszakos az egész.