Roth-tal eddig kétszer próbálkoztam, elsőre nagyon jól sikerült, másodikra kevésbé alakult jól a találka. Mindenki megér egy utolsó, harmadik lehetőséget, úgyhogy belevágtam a mindent eldöntő A Portnoy-kórba.

„Éjjel és nappal, munkahelyen és utcán harminchárom éves, de ma is úgy jár-kel a városban, hogy kocsányon lóg a szeme. Kész csoda, hogy egy taxi még nem lapította palacsintává, ahogy délidőben átkel Manhattan főútvonalain. Harminchárom éves, de ha egy lány keresztbe teszi a lábát a metró szemközti ülésén, ma is fixírozni kezdi!` Így vall magáról Alexander Portnoy, ez volna az ő gyógyíthatatlan betegsége, a Portnoy-kór. A főhős azonban egyszersmind kívülről is látja magát, és rendkívül szórakoztató módon, finom öniróniával ecseteli beteges megszállottságát.

Oké, már az elején le kell írnom, hogy bizony Philip Roth a mérleg pozitív oldalára fordult át a szemembe. Azt is hozzá kell azonban tennem, hogy még mindig nem teljesen tökéletes a kapcsolatunk.

Már a leírásból tudtam, hogy ezt egyfajta "énregényként" fogom olvasni, megpróbálva benne elhelyezni benne saját egyszerű személyem. Hát hamar kiderült, könnyen azonosulok Alexanderrel. A maga önmarcangoló, szexista, vagy inkább függő módján egy rendkívül emberi alkatot ismertem meg. Igen, nem tagadom, rohadtul nem tudom átérezni a zsidó lét, a diaszpóra lét és a furcsa, elnyomó, követelőző szülő-gyermek viszony árnyoldalait, azonban az olvasó mégsem egy szánni való szerencsétlent, hanem egy önmagán jót derülő, a megoldást folyton kereső, a kiutat a szexben és főleg a sikszékkel kialakított szexben megtaláló férfit lát. Az akár hatásvadászat gusztustalanságnak tűnő dolgok (örökös maszturbálás, mindent megdugás) egyáltalán nem zavaróak, az írói szabadság tökéletes lenyomatai, amelyek segítik érzékeltetni a Portnoy-kór minden lényegi elemét.

Persze, erkölcscsősz barátaink újfent károghatnak, hogy ez a könyv is a beteg-liberális-hanyatló nyugat ópiuma, ne adj Isten még egy jót zsidózni is lehet rajta, azonban kit is érdekel, amikor marha jól szórakozom, remélem Alexanderrel együtt. A szórakozást ne úgy értsük, hogy jókat derülünk a könyvön, inkább úgy, hogy betekintést nyerünk egy freudi személy agyába. Pszichológiai regény A Portnoy-kór, lelkünk legaljára próbál leásni, és milyen jól is teszi.

Több ilyet szeretnénk olvasni. Alexander, én drukkolok, hogy meggyógyulj, már ha valójában beteg vagy!?