Kicsit szégyenlem magam, hogy ilyen későn kezdtem el igazán olvasni, de próbálom bepótolni a lemaradásomat. Ennek köszönhetően gimnáziumi tananyag-kiegészítőket is magamhoz fogok venni, és az Utópiához hasonlóan a közeljövőben szeretném még elolvasni Orwell 1984-ét, Huntington A civilizációk összecsapását, és néhány kimaradt klasszikus szépirodalmat is, például Bulgakov Mester és Margaritáját.
Morus Tamás műfajteremtő Utópiája a tökéletes társadalomról, és államformáról értekezik. Sehol szigetének berendezkedésében találja meg az ideális életközösséget, amely egyben kritikája a korabeli Angliának, a középkor feudális berendezkedésének, a tőkés termelésnek, és vele együtt a kizsákmányolásnak, valamint az évszázadokat átölelő háborúskodásnak, és vallásháborúknak.
Az első oldalakkor még próbáltam irodalmi szemlélettel tekinteni az Utópiára, de aztán feladtam, és csak a leírt gondolatokat emésztgettem. Valahogy mégsem bánom, hogy nem középiskolában olvastam el, hanem most, ugyanis talán már kicsit jobban átlátom a valódi értékét, és nagyszerűségének okát. Sehol szigetének kommunisztikus társadalma alapjaiban ment szembe az őt körülvevő világgal. Elszakadva a kovencióktól, álmai államformájában megszűnik a magántulajdon, a pénz, és vele az ellenségeskedés. Az uralkodó fejedelmet és a vezető hivatalnokokat a nép választja, mesterségét mindenki maga választja meg, és munkájának gyümölcsét a közösség számára termeli. Elítélik a halálbüntetést, és a törvények megszegői szolgaként dolgoznak. A háború egyedüli elfogadható formája a védekezés, valamint a barát népek megsegítésének esetén lehetséges. A vallás tekintetében szinte teljes vallásszabadság érvényesül. Mindezek a gondolatok ma nem tűnnek újszerűnek, azonban Morus 1516!-ban alkotta meg főművét.
Engem szinte megrendít (megrémít), hogy közel 500 év után is aktuális problémákat feszeget az Utópia. Bizonyítja, hogy bizonyos vadhajtásokat az emberiség nem tud levetkőzni magáról. A vallás nevében történő ellenségeskedés örökérvényű, a szegények-gazdagok ellentét a mai napig feloldhatatlan, és a zsarnokok sem a történelem szemétdombján hevernek. Mondhatjuk, hogy a tudományos szocializmus Marx, Engels, Lenin alapján akár célként is tűzhette ki a Morusi ideált, azonban megvalósításának mikéntje minden volt, csak nem utópisztikus.
Hibákat nem sorolnék, inkább leírom, hogy milyen főbb világnézeti kérdésekben nem érzem magaménak Morus tökéletes államát. Alapvetően hiányolom az egyént. A pénzt, és a magántulajdont sem tartom felelősnek a hibáinkért. Az ateisták kiközösítése ma már szerencsére nem szokás, a válás lehetőségének biztosítása pedig sok család életét könnyítheti meg. Ez csak néhány kiragadott példa, de mindezek mellett is állítom, hogy a korát száz évekkel meghaladó humanizmusával, háborúellenes kinyilatkoztatásával, vallási toleranciájával és a boldog élet iránti törekvésével igenis a legnagyobb gondolkodók között kell említeni.
Sok dolgot kivennék a közoktatás tananyagából, de, hogy Morus ma minden történelemkönyvben szerepel, azzal messzemenőkig egyetértek.
