Közel egy éve A vacsora nagy hatással volt rám, úgyhogy bíztam benne, hogy Koch újabb megjelenésében sem fogok csalódni. Ha úgy vesszük, hogy A vacsora megüli az olvasó gyomrát, akkor a Nyaraló úszómedencével talán még fájdalmasabb tüneteket produkál.

Amikor egy félresikerült orvosi beavatkozás következtében meghal Ralph Meier, a híres színész, háziorvosának, dr. Marc Schlossernek színt kell vallania. Hiszen a szakmai becsülete forog kockán. Nem mintha lesújtaná Ralph halála, ám a filmcsillagok menő háziorvosaként nem rejtegetheti az igazságot.
Minden az előző nyáron kezdődött, amikor Marc a feleségével és két kamasz lányával meglátogatta Meieréket egy tengerparti nyaralóban. Kellemesen berendezkedtek, élvezték Meierék és filmes barátaik ingerlő társaságát, de egy szörnyű tragédia váratlanul közbeszólt, és megmutatta, hogy senkiben sem lehet megbízni. Ahogy a nyaralás lassan rémálomba fordul, Ralph későbbi halálának körülményei is értelmet nyernek, és feltárul a nyári tragédia mögött rejlő, zavarba ejtő valóság.

A könyv felütése már érezteti, hogy megint valami, az általánostól igencsak eltérőt fog az olvasó kapni. Adott a mi jó háziorvosunk, akinek lapról-lapra betekintethetünk a gondolataiba, és senkinek ne legyenek kétségei, dr. Schlosser egy valódi pszichopata, aki a munkáját talán igen, de az embereket biztosan nem szereti. Van az ő kedves kis családja, és vannak ugye a híres betegei, köztük a levitézlett Meier, akinek felkelti a figyelmét az ő megnyerő orvosa, és annak szimpatikus családja. A nyájas olvasó keresi a hősöket, azonban ameddig eljutunk a nyaralóig, már minden szereplő egy igazi gennyládaként materializálódik. Igen, még a két család 4 gyereke is szemöldök ráncolást eredményez. A nyaralóban történtek aztán egy, a Nem félünk a farkastól-ban olvasottakhoz hasonló drámát eredményez, annál persze kevésbé elegánsabb, de hasonlóan megrázó eseményekkel....

Külön bekezdést érdemelnek a karakterek, ugyanis A vacsorával ellentétben itt minden szereplő alaposan ki van dolgozva. Nézzük csak, van ugyebár a doktor úr, az ő szép, de klasszikus unatkozó gazdag felesége, a teátrális Meier az ő méltatlanul elhanyagolt feleségével, valamint üde színfoltként a vendégkört növeli egy idős és gazdag hollywoodi rendező az ő 18-20 év közötti barátnőjével, aki nem beszéli a társaság anyanyelvét. Tökéletes csapat egy tökéletlen nyaralás lebonyolításához. A tragédiát nem ecsetelem, de bizony a szerző korábbi regényét ismerőknek nem lesz nagy meglepetés, hogy bizony tabukat próbál Koch újfent döntögetni.

Ahogy sodródik a történet, úgy gondolkodtat el az író csalódról, megcsalásról, célokról, műhibáról, agresszióról, vágyról és vezeklésről.... A legérdekesebb talán a fő eseménynek a különböző szereplők általi értékelése, a fél- és dezinformációk hatása, és azok félrevezető jellege. A teljes igazságra mintha senki nem lenne valójában kíváncsi, félnek, hogy önmaguk igaza kérdőjeleződik meg, ezáltal önigazolni sem lehet majd. Abszurdnak tűnik, de az ember még a legmegrázóbb eseményekkor sem az igazságot, hanem a bűnöst keresi. 

Annyira mosolygok magamon, hogy akár csak A vacsora esetében, jelen regényt is próbáltam provokációként felfogni. Felnagyított karakterek, eltúlzott valóság, szélsőség események, gondoltam újfent magamban. Aztán elkezdtem mélyebben gondolkodni.

Egy kórház főigazgatója maró lúggal öntötte le volt barátnője nemi szervét. 

Idős, gazdag hollywoodi rendező és a fiatal reményteljes szépség. Idős hollywoodi producer és a fiatal felesége.

Persze csak hangosan gondolkodom, a valóság ennél sokkal szebb és jobb. Igen Ádám, győzködd csak magad, vagy takard el a szemed, fogd be a füled, és gondolj arra, hogy kizárólag Herman Koch akart bántani..... Nem szeretnék nyaralót úszómedencével.