Nagy betegségem közepette már illik pótolnom Cornwell Scarpetta-trilógiájának (?) befejező (?) részéről a bejegyzést. Az első két epizód után vétek lett volna hibáznia az írónőnek.

Kay Scarpetta doktornőnek a karácsonnyal sincs szerencséje. Borzalmasan megcsonkított holttestet találnak a Central Parkban. A nyomok egyértelműen Temple Gault-hoz, a több éve szabadon garázdálkodó pszichopatához vezetnek. Arra a kérdésre azonban, hogy a fiatal hölgy áldozat miért vetkőzött le ellenállást nélkül meztelenre, és hogy ki is a lány maga, azt senki nem tudja. Gault ámokfutásba kezd, minél több halottat hagyva maga után, és persze Kay boncasztalán. Akaratlanul is felmerül a kérdés: talán a tetőpontot Scarpetta megölése jelentené?

Kezdeti fentartásom okát az váltotta ki, hogy már a leírásból lehet sejteni, hogy bizony már egy korábban megismert gonosszal állunk szembe, és ez unalmassá teheti az oldalakat. Elolvasva nyugodt szívvel állítom, ez a trilógia legjobb része.

A szereplők azonosak a korábbi részekben megismertekkel, sajnos apró részleteket most sem tudunk meg róluk, de valahogy olyan érzésem van, hogy Patricia Cornwell a karakterközponúság helyett a történetre helyezi a hangsúlyt. Ezzel nem is lenne baj, ha nem kellene például aggódnunk, izgulnunk egyik vagy másik főhősért.

Na de, hogy miért is kárpótolt engem a történet. Az elejétől fogva maximmális pörögnek az események, nincs holtszezon, kis kiállás, pihenés, semmi. Akár így tűnhet valóságosnak, ugyanis ha a hátam mögött szaladgálna egy tömeggyilkos, nekem sem lenne időm még aludni se, nemhogy sziesztázni.:) Ez a túlhajtott, tökéletes meglepetésekkel megspékelt macska-egér játék egyedül a könyv végén bosszulja meg önmagát, ugyanis szinte összecsapva lett vége, és itt magyaráznám el a zárójelekbe tett kérdőjeleimet. Biztos az én szegénységem, de nem néztem utána Cornwell könyveinek, csak miután feltűnt, hogy így csak nem lehet lezárni egy trilógiát. Meglátogatva az író honlapját ki is derül a befejezetlenség oka. Az én általam Scarpetta-trilógiának ismert sorozat bizony ma már 18 részből áll. Azért annak örülök, hogy ha szeretnék, még bőven olvashatok a doktornő történeteiből.

Ha nem is trilógia, de bizony az általam olvasott három könyv messzemenőkig egymásra épül, így érdemes az elejétől fogva belekezdeni, és meg sem állni a 18. kötet végéig.