A darázsgyár megosztja az olvasóközönséget. A The Independent szavazása alapján benne van a huszadik század 100 legjobb regénye között. A The London Times szerint "Egy rakás szemét!" Ennél jobb PR szerintem nem is kell egy könyvnek. Engem könnyedén megvettek vele.
A 18 éves Eric megszökik egy jól őrzött pszichiátriáról, és úton van a skót falucskában élő apjához és öccséhez. A 16 éves Frank meséli el saját, és bátyja életének fontosabb történeteit, melyben kiemelkedő szerepet játszanak a gyilkosságok, állatkínzások, különös névekkel ellátott helyszínek, tárgyak, köztük a padláson található titokzatos Darázsgyár.
Végre egy könyv, aminél elmondhatom, hogy nem teljesen értem. A fő, és tulajdonképpen egyetlen konkrét szereplő Frank. Mindent az ő visszaemlékezéseiből, gondolataiból tudunk meg. Rajta keresztül látjuk a világot. Ez a világ azonban nagyon beteg. A 16 éves fiú 6 éves korától kezdve gyilkos. Az áldozatok közt eleinte kisgyerekek voltak, rokonok, miután "érettebb" lett, állatok kínzásával tölti hátköznapjait. Előzményként megemlíthető, hogy nemiszervével bizonyos "problémák" adódnak. Bátyját kutyák kínzása miatt kezelik. Apja szinte semmit nem beszél, csak különös kísérleteket végez az emeleti szobában. Frank legjobb barátja egy törpe. Mi ez ha nem groteszk, és őrültség? Sajnos vártam a könyv végét, remélve, hogy a csattanó felvilágosít minden történés okáról, motivációjáról, átértékelve minden korábbi lapot.
Végül valahogy nem áll össze a kép. Ha csak egy szimpla őrült családtörténetként veszem, teljesen rendben van. Azonban a végső meglepetés más színezetet nyújt az olvasottaknak, amit nem feltétlenül tudok hova tenni. Vagyis pont a végső magyarázat nem ad válaszokat nekem. Persze értem én, hogy szó van itt férfiakról, fajfentartásról, elvárásokról, az alapjaiban elrontott életről, jóslásról, esélytelenségről, harcról. De mindezt egy ennyire beteg elme alapján?:)
Lehet hamarosan adok mégegy esélyt A darázsgyárnak. A post minősége árulkodik a könyvvel kapcsolatos gondolataimról. Ezt fel kell dolgoznom.
