"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

READING IS SEXY

Richard Morgan - Valós halál

2010. március 31. - Makranczos

A Libri 30%-os kedvezményének fényében kaptam kedvet életem első sci-fi regényéhez. Na persze az ár még kevés lett volna, de valahogy a leírása, és a borítója is irtóra bejött. A történetet magát tényleg csak vázolni fogom, ugyanis oladalakon át lehetne leírni, annyira sokrétű a cselekményszál.

Az ember tudata egy koponyaalapba épített tokba van tárolva, és a test elpusztulása után a tokot egy másik testbe újraburkolhatják (persze akinek van rá keret). Ha azonban a tudattok megsérül, bekövetkezik a valós halál. Laurens Bancroft közel 300 éves üzletember még a tudattokját is lemásoltatja, így felbérel egy nyomozót, hogy ugyanis  mi értelme lett volna kiloccsantania az agyát, ha másnap újra életre keltik. Takeshi Kovacsnak jut a feladat, hogy utánajárjon, tényleg öngyilkosság történt, avagy valaki segített Bancroft életének megrövidítésében.

Sokáig viszolyogtam a science fiction regényektől. Irdatlan képzelőerő kell a sok gép, android, mandroid, sugár fegyverek stb. puszta leírásához is, nemhogy a felfogásához. Azonban Morgan Dennis Lehane-t megszégyenítő stílusa sokat segít a megértésen. Feszes, tömör párbeszédek, megfejelve mindezt olyan akciójelenetekkel, amik láttán Vin Diesel is elszégyellné magát. Meglepően sok benne a szexjelenet is. A szereplők tökéletesen ki vannak dolgozva, bár az újraburkolások következtében az olvasó inkább csak az egyéniségüket látja. A nyomozgatós és akciójelenetek mellett nagy örömömre magvasabb gondolatok is helyet kapnak. Ha az ember tudatát tároljuk, és más testbe újraélesztjük, vajon ugyanaz az ember lesz? A mesterséges intelliganciák hálózzák be az egész univerzumot, ahol a legsúlyosabb bűncselekmény a rendszer vírusokkal való megfertőzése. Ebben a jövőben az ember csak alapanyag, mindent a gépek irányítanak. Ha van elég pénzed, játszhatsz Istent.

Azonban jópár hibája is van a regénynek. Sajnos nem letehetetlen. Be lehet sokallni a sok fotoreceptor, szuborbitális járat, virtuális tér, légiautó, paranoid esszencializmus szimpla említésétől is. Lehet, hogy ezt takarja a cyberpunk stílus, de számomra néhol felfoghatatlan. De meg tudom érteni, ha valakit pont ez nyűgöz le. Emellett nekem 100-150 oldallal túlírtnak tűnik. Kevesebb szereplővel, még pörgősebb lehetett volna.

Mivel a könyv trilógiává érett, idővel biztos nekikezdek a második résznek, de jelenleg valami sokkal földhözragadottabb történetre vágyom, amit nem közel két hét alatt olvasok el.

A bejegyzés trackback címe:

https://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr351883458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása