A barátaim tudják, hogy kedvenc íróm Murakami Haruki, s bár nem így terveztem, de igazából első bejegyzésnek tőlem, talán nem is illene jobban bármi más. Visszaért hozzám egy régen kölcsönadott könyv, s újra kedvet kaptam hozzá. 
Az írót most nem mutatom be, bárki rákereshet az interneten, annyit talán, hogy viszonylag sokat alkotott nagy örömömre, s egyre több művét ismerheti meg a magyar olvasó is.Talán csak a Wind-Up Bird Chronicle múlja felül népszerűségben a Kafka a tengerpartont, mely Kafka-díjat nyert. Cselekménye két szálon indul. A 15 éves fiú elszökik otthonról, apjától, minden különösebb megfogható ok nélkül, s egy másik város könyvtárában talál menedékre, ahol megismeredik a sok tekintetben nem egyszerű Ósimával és Szaeki asszonnyal, a könyvtár vezetőjével. Mindeközen a másik síkon egy Nakata nevű öregúrral ismerkedünk meg, aki egy baleset következtében megbutult, de mintegy kompenzációként  tud beszélgetni a macskákkal. A két kusza történet lassacskán mintha értelmét nyerné, s összeáll az összeállhatatlan a whiskys Johnny Walker gyilkosságával, Sanders ezredes (KFC) segítségével és a szereplők öntudatlan tudatosságával. Mindeközben egy régi szerelem története, a vágy és a zavartság szövik át a történetet. 

A könyv borítóján az egyik kritika így szól: "letehetetlen olvasmány és ellenállhatatlan metafizikai mákony". Sok hasonlóan frappáns megfogalmazás született műveire, másképp nem is lehetne összefoglalni. Én mindig úgy ajánlottam Murakami könyveit, ha szereted Dali képeit, szeretni fogod olvasni is őket. Talán két, sok szempontból összeegyeztethetetlen művészről van szó, de bennem műveik összekapcsolódtak. Murakami valóságtól elrugaszkodó, mégis realisztikus történetei hihetetlenül átélhetők. A szerző világát a miénknek érezzük, hiszen a mi világunkban játszódik, valóságos helyszínekkel, ugyanakkor ott egy lelki, álombéli, vagy ténylegesen mágikus szürreális világ, amit nem tudunk elhelyezni, de Murakami elhelyezi nekünk. Amit mi is olykor érzünk a mindennapokban, ő megjeleníti. Olykor azonosulva szereplőivel, olykor mint egy árny a falon, figyeljük a történéseket, és elsüppedünk ebben a lehetetlenül valódi világban. A Kafka a tengerparton nem egy nyomasztó olvasmány, de őszintén bevallom, le kellett tennem párszor, hogy belekapaszkodjak kicsit a valóságba, mielőtt elnyelne a történet. Murakami is segít néha a főszereplőnek, akit kezd körbevenni a sors, a véletlen, a hihetetlen, s teremt neki lehetőséget, hogy olykor-olykor megfogódzkodjon egy nálánál valósabbnak tűnő személyben. 
Murakami regényére(-eire) kivetíti a görög drámákat, a csehovi drámákat, a klasszikus zeneszerzők életét és műveit, filmes elemeket, filozófusok filozófiáit, történelmet, Kafkát, a 60-as évek zenéit a Beatles-szel az élen, s persze elmaradhatatlan a whisky.

Igen, a Kafka a tengerparton egy mákony, de kézzel foghatóbb, mint amilyen ismertetőt én írtam. Szórakoztató és elveszejtő, a mai ember története.