Újabb nagyreményű botránykövet kaptam szülinapomra, nem is vártam vele sokáig, hogy belekezdjek. Fájó szívvel, de azt kell mondjam, átlátok a szitán, és nem szeretem, ha szart akarnak a torkomon lenyomni.

A Közöd? kamasz hősei meg akarnak élni, meg akarnak tapasztalni mindent, amit tabuként kezel a civilizáció.
Az a gyűlölt civilizáció, amelytől magányosnak érzik magukat akkor is, amikor együtt vannak.
Megélni a gyönyör és a kín, a hatalom és az alávetettség mámorát!
Beleröhögni a halál képébe! Persze lehetőleg a másokéba.
Mert szabadok vagyunk.
"Csont nélkül szabadok.
Nem így születtünk, nem így neveltek minket: azért vagyunk szabadok, mert azok akarunk lenni.
Igaz vagy sem?"

Imádom a polgárpukkasztást, de amit a Közöd?-ben olvastam, az sajnos csak mérhetetlenül értelmetlen gusztustalankodás. Nem, attól még mert minden oldalra beírok valami aberrált szexuális marhaságot, főleg tinik által elkövetve, attól az még nem mondanivaló, sem nem kritika. Egy falubeli kiskocsma törzsvendégei nagyobb mondanivalót szültek volna ebből az alapból, nem ezt a nevetséges szemetet.

Jaj, csúnya rossz nyugati fiatalok, hát el vannak szegények magányosodva, kietlen világunkban már csak a baromság, és a beteg szexualitás maradt nekik, ó, hogy kapja be az összes. Kedves Peeters, megnyugtatom, nem ennyire rossz a helyzet. Közel sem kéne minden fiatalban a jövő Breivik-jét láttatni, aki ezt teszi, az szimplán hazudik.

Tényleg, én próbáltam értéket találni a könyvben, cserébe egyik szereplő nevére sem emlékszem, és egy fontos mondatot sem tudok még csak szavak szintjén sem feleleveníteni.

A szerzőnek javaslom Bret Easton Ellis életművének tanulmányozását, ugyanis szerintem amivel Peeters próbálkozott, azt már például a Nullánál is kevesebb című könyvben már jóval korábban, magas színvonalon megíródott.