A Semmi annak idején nagyon megfogott, adtam is mindenkinek, ajánlgatom azóta is. Nem volt tehát kérdés, hogy a Minden is érdekel. Nagy igazságokra akartam rálelni, vagy legalább is gondolatébresztésekre. Sikerült.

Miért vannak előítéleteink? Miért közösítünk ki bárkit, vagy éppen miért emelünk zsarnokká? Miért hatalmaskodunk a kiszolgáltatottak felett? Miért vagyunk erőszakosak? Miért élünk vissza a bizalommal?

A dán írónő Minden című novelláskötetében ismét olyan konfliktusokat helyez a középpontba, melyek mindnyájunkat érintenek, s életünk folyamán egész biztosan találkoztunk velük. Mi kényszerít például egy fiatalembert arra, hogy erőszakot alkalmazzon? Meg lehet-e érteni az intoleranciát és a szélsőségességet? A bosszú mikor elfogadható indíték, egyáltalán erkölcsileg elfogadhatóvá lehet-e tenni a bosszúállást? Janne Teller új, fontos és provokatív könyvében súlyos és kényelmetlen kérdéseket tesz fel, miközben szembesít tetteink legszörnyűbb következményeivel is.

Ha valaki nagyon fontos munkát végez, az bizony Janne Teller. Úgy ír az ifjúságnak, hogy közben még az idősebbeket is megrázza mondanivalójával. Nem tudom, hogy az értékrendemet mennyiben befolyásolta volna, ha az írónő köteteit mondjuk 16 évesen adják fel kötelező olvasmányként, de annyi biztos, hogy a mai Magyarországon igen hasznos lenne, ha bekerülne az érték alapú oktatásba. Teller úgy nyúl társadalmunk problémáihoz, hogy szinte észre sem vesszük, hogy szikár, néhol pár szavas prózája többet mond annál, mint amit valójában olvasunk. Titkon elülteti a fejünkben, hogy bizony nagyon rossz úton haladunk. A novellák nagy része az erőszak, az idegengyűlölet, az intolerancia bemutatására van kihegyezve, néhol gyermeki bájjal átitatottan. 

A nyolc novella közül nekem A török szőnyeg, a Sárga fény, a Míg a halál el nem választ, és a Nyalóka tetszettek a legjobban. Korunk nyugati civilizációjának problémáit mutatja be az írónő, amelyek akaratlanul is a demagógok és populisták markába taszítják a hatalmat. Nem kell nekünk itt "nyugaton" vallási fanatizmustól félnünk, elégedjünk meg másféle fanatikusainkkal. A novellák olvasása után szinte hányok a híradók megnézésétől, ezzel párhuzamosan a saját országomban is történő politikai, társadalmi eseményektől. Halálbüntetés, menekültek és bevándorlók, önbíráskodás, fiatalkorúak erőszakos cselekedetei. Kedves véleményvezéreink, kérem, legalább olvassatok néha, mielőtt kérdeztek, megnyilvánultok! A világ nem fekete és fehér, bár tudom, úgy felfogva talán sokkal könnyebb árkokat ásni, ellenségképet gyártani. A nyugati társadalom igenis értékes, ékes példája ennek a könyv szerzőjének szókimondása.  

Teller egy olyan értékrendre kívánja felhívni a figyelmet, amely főleg a humanizmuson, a tolerancián, a tiszteleten alapul; nem is csodálkozom, hogy több országban heves vitákat kavar a kötet.

Nem mondom, hogy a Mindenből mindent megtudtam, még csak azt sem állítom, hogy meglepett az írónő, szimplán tiszteletem az őszinteségét, a kérlelhetetlen mondatait, és az elhivatottságát arra, hogy felnyissa végre a fiatalok és idősek szemét.