Valami okból kifolyólag mindig azt hiszem, hogyha egy könyvet filmre visznek, az biztos nagyon jó lehet. Mármint a könyv. A film az más lapra tartozik. Nagyon tetszett a könyv borítója, és a fülszöveg sem egy tipikus holokauszt sztorit ígért. Jut eszembe, aki nem látta A felolvasót, az azonnal pótolja. Könyvben régi lemaradásom, de azt hiszem, A könyvtolvaj csak megerősített benne, hogy bizony az talán a legjobb a témában mind közül.

"EGY APRÓ KIS TÉNY: MEG FOGTOK HALNI

1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga.

Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.

FONTOS INFORMÁCIÓK
ez a kis történet
egy lányról
egy harmonikásról
néhány fanatikus németről
egy zsidó bokszolóról
és egészen sok lopásról szól.

MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL
A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA
MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT."

Most komolyan, kell ennél figyelemfelkeltőbb fülszöveg? Na ugye, hogy nem. A könyv legnagyobb húzása maga a narrátor, aki a Halál. Ő meséli el ezt a történetet, kisebb nagyobb kitekintésekkel a háború borzalmaira. A legnagyobb húzás egyben a legnagyobb negatívum is, ugyanis én, ha megszakadok sem tudom ilyennek elképzelni a Halált. Kedves, megértő, egyszerű munkásember, aki borzalmasan utálja a feladatát, és főként a háborút.

A másik fő probléma maguk a szereplők, akiket egyszerűen nem lehet megkedvelni. Liesel bár elég összetett karakter, azért mégiscsak egy 12 éves kislányról beszélünk, akit talán túlzottan is ki akart tüntetni az író. Hans Hubermann egy jóravaló figura, aki talán rossz időben, és helyen élt. Ő neki kellett volna a valódi főszereplőnek lenni! Miatta fogom megnézni a filmet! A feleségétől, és az állandó "Saumensch"ezésétől a falra másztam, egyszerűen nem illik ide, vagy nem így... A zsidó bokszoló egy egyszerű statiszta, aki beindítja a valódi eseményeket a német család életében.

Túlzottan érződik a könyvön, hogy valami más akar lenni, valami új, ami nem akar beállni a Schindler, a Zongorista, vagy akár a Sorstalanság mögé. Sajnos azonban ami sikerült A felolvasónak, az itt nálam csúnyán megbukott. Zusak bár biztos elemekből építkezik, a kliséhegyek sajnos nem maradtak el. Szinte minden oldalt ilyen, vagy olyan módon már láttuk, olvastuk.  Ez mind nem is lenne baj, ha az egész egy kerek valami lenne, azonban szerintem túlvállalta magát az író. Vannak nagyon erős jelenetek, elég csak a polgármester feleségének levelére gondolni, vagy Hans Hubermann "kenyéradományára". Azokon a lapokon éreztem valójában, hogy több van ebben az ausztrál emberben, mint amit papírra mert vetni. Tisztelem, hogy meg akarta mutatni, hogy ilyen is lehetett egy német család a nácik uralta országban, azonban ez így kevés.

Nagyon akartam szeretni A könyvtolvajt, ugyanis a témáról nem lehet eleget írni, beszélni. A megvalósítással sem lett volna különösebb baj, egyszerűen a lapok nem voltak kellőképpen súlyosak. Nem másztak le, nem gondolkodtattak el, és ami a legszomorúbb, nem tudtam átérezni egyik fél szenvedéseit sem. Nagyon nagy lehetőség maradt kihasználatlanul.

Azt hiszem, Bernhard Schlink remekét minél előbb el kell olvasnom!