Nem sok könyv volt eddig, amit még a Mikulásnál is jobban vártam, azonban Cronin trilógiájának második kötete miatt már közel egy éve böngészem a "legendás" kiadójáról szóló híreket (róluk majd még később szó lesz), hétről hétre bizakodva, hogy na most talán végre folytathatom a 2012-es év abszolút kedvenc történetét. Az utolsó lapok elolvasása óta pont elég idő telt el ahhoz, hogy tisztán lássak és érezzek A Tizenkettekkel kapcsolatban.
"Eleinte jó tervnek tűnt: tizenkét halálraítéltet megfertőznek egy ősi vírussal, hogy élő fegyverekké alakítsák őket. Csakhogy a Tizenkettek a vírus hatására vérszomjas szörnyetegekké váltak. Amikor kitörtek a titkos kísérlet helyszínéről, elszabadult a pokol. Rémálom lett úrrá a Földön. A vírus pusztítását túlélő kevesek kis ellenállócsoportokba szerveződtek. Ám ha biztosítani akarják az emberiség fennmaradását, ahhoz nem elég, hogy igyekeznek életben maradni. Veszélyes küldetésre kell vállalkozniuk: fel kell kutatniuk a Tizenkettek mindegyikét, hogy végezzenek velük. Az ellenállók különös dolgot tapasztalnak: a fertőzöttek viselkedése érthetetlen módon megváltozik. A nyomok egy komor diktatúrához, a Hazához vezetnek, ahol egy igen különös trió nő igyekszik kedvére formálni az emberiség jövőjét. Talán csak egyvalaki húzhatja keresztül a számításaikat: Amy, a Sehonnan Jött Lány, az egykori titkos kísérlet tizenharmadik alanya, az ellenállók vezetője. Ő az egyetlen emberi lény, aki feltárhatja a Haza titkát, és aki képes behatolni a Tizenkettek elméjének mélyére. És meglehet, hogy amit ott talál, az mindennek a végét jelenti."
Lehet az én képzelőerőm hiánya, de valamiért a kezdetekkor sokkal jobban érdekelt a vírus elterjedésének és az egyénekre gyakorolt hatásainak bemutatása, mint a távoli jövőben játszódó epizódok. A szerző is mintha magabiztosabban mozogna jelen korunk keretei között, mint egy fiktív koloniális közegben. Ezzel persze nem azt mondom, hogy nem egy látványos, és elképzelhető fikciót tár elénk, szimplán valamiért nem tudom elképzelni, hogy az emberi jellemek, és alapattitűdök ennyire változatlanok maradjanak évszázadok eltelte során. Na de félre téve a szkepticizmusomat, újfent sikerült körülbelül másfél nap alatt végigrobognom az eseményeken, annyira ágyhoz láncolt a történet. Újra együtt izgulhattam az első részben már megismert karakterekért, bízva egy olyan folytatásban, amiben tényleg bekövetkezhet a szabadulás.
Szereplőink száma megsokszorozódott, amit eleinte örömmel fogadtam (főként Grey, Kittridge és Danny volt szimpatikus) azonban idővel talán már túl sok is lett a jóból, egyre többet kellett a könyv hátulján lévő szereplőlistához lapoznom. A problémám az, hogy ennek fényében viszonylag kevés hely jutott az új szereplők alaposabb bemutatásának, így a Tizenkettek esetében kénytelen vagyok elvenni Cronintól a megtisztelő 'szórakoztató irodalmi Merle' titulust, cserébe azonban sok más erény bújt elő az erszényből.
A második rész sokkal inkább filmszerű, az események gyorsabban zajlanak, szinte láttam magam előtt a mozgóképet. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy ezáltal a belső vívódások, lélektani hatások, morális dilemmák kevésbé hangsúlyosak, na de arra még ott lesz remélhetőleg a befejező rész.
Ami miatt szintén elszomorodtam, hogy Amy-nek kevesebb szerep jut, pedig még mindig azt állítom, hogy ő viszi a hátán nem csak a túlélőket, hanem az egész regényt. Nem árulok el részleteket, de azért a könyv végi katarzis ennek ellenére nagyot üt az olvasón.
A szabadulás nekem a 2012-es év könyve volt, A Tizenkettek, ha nem is az első helyen, de a dobogón biztosan szerepel a 2013-as képzeletbeli listámon (ugyanis nem készítettem formálisat). Justin Cronin valamit nagyon tud, nem jövök rá, hogy mi az, de valamiért nem engedi el az olvasót, együtt izgulunk, félünk és reménykedünk. Akik olvassák, és szeretik, maguk is egy, a könyvben szereplő kis csapat tagjának képzelhetik magukat.
Tökéletes zárása volt a tavalyi évnek! Mondhatnám, hogy mennyire várom a következő részt, azonban elkeseredve olvastam, hogy még el sem kezdte írni a szerző. Jobb lesz pedig ha siet, ugyanis a kislánya hamarosan felnő, és biztos vagyok benne, hogy elsőként akarja majd az apukája őneki írt trilógiáját olvasni! :)
Ui.: A könyv kiadójának hozzáállásáról, állapotáról: egyszerűen nem tudom felfogni, miért nem lehet válaszolni az olvasók (jelzem, a leendő vásárlók) könyvmegjelenésre vonatkozó kérdéseire. Azt sem tudom épp ésszel belátni, hogy miért kellhet egy országos könyvesbolt hálózatnak hetente módosítgatni (vélhetően szintén egy kiadó hozzáállása miatt) a megjelenés dátumát. Nincs az a vezetőváltás, ami indokolttá teheti az ilyen mértékű érdektelenséget. Csak bízni tudok benne, hogy a jövőben nem fordul elő hasonló, ha mégis, akkor remélhetőleg a verseny és a piac felfalja az ilyen hozzáállást, és más, arra érdemleges veszi át a felszabaduló helyet!
