Jobban belegondolva tökéletes évzáró, és újévet köszöntő könyvnek tekintem A rágógumitolvajt. Sajnos azt nem mondhatom, hogy helye lesz az évet összegező legjobbak listámon, azonban valamiért még sem tudok rá haragudni. Tényleg azt gondolom, hogy jókor olvastam.

„Te is ki akarsz szállni? Gyakran szeretnél másvalaki lenni, bárki, csak ne az, aki vagy?” – kérdezi Roger a naplójában, mert neki aztán tényleg van oka, hogy elege legyen önmagából. Negyvenhárom évesen egy írószer-nagyáruházban dolgozik, rakosgatja a tollakat és a nyomtatópapírokat, vedeli a vodkát, és csak úgy csöpög belőle a bánat, mert valahol, valamikor nagyon elronthatott valamit az életében…

„Talán te is változtatni akarnál azon, aki vagy? Alakítsunk egy klubot?”

Már az idézett tartalomból is kitűnik, hogy miért is gondolom aktuálisnak a könyvet. Szerintem a legtöbben pont karácsony és újév tájékán gondolkodunk el azon a legtöbbet, hogy ugyan mi a francot is kéne változtatnunk, máshogy csinálnunk a következő évben. Összeszedjük, hogy mit rontottunk el, mit lehetne átalakítani, hogyan érjük el az áhított boldogabb életet. Hiszek abban, hogy mindenkinek van lehetősége változtatni, ha mást nem, a gondolkodásmódján. Sajnos környezetünk megreformálásához sok esetben kevesek vagyunk.

A rágógumitolvaj legnagyobb érdeme Roger személyisége. Ez a félalkoholista szerencsétlenség talál valamit, amivel kiléphet szar hétköznapjaiból. Bethany már más tészta, őt nem tudtam megkedvelni, talán azért, mert egyfajta fiatalkori dacnak gondolom az ő problémáit. Persze mondhatjuk, hogy a környezete nem éppen ideális, azonban pont ilyenkor kéne az individuumnak felül emelkedni a trágyán, és változtatni. Valamit, bármit. A Kesztyűk tava úgy baromság ahogy van, vagyis pont ugyanolyan, amilyen Roger élete. Ezen a ponton egy kicsit elgondolkodtam, hogy vajon akinek rossz az élete, lehetséges-e, hogy képes-e jobbat kitalálni. Rogernek nem sikerült, és talán belénk van kódolva, hogy a kapott hátteret és múltat tovább visszük. Minden esetre tisztelet azoknak, akik tudnak változtatni.

A könyv egyébként nagyon jó stílusban íródott, átmenet a lektűr és a szépirodalom között. A rövid fejezeteknek köszönhetően bárhol, bármikor olvasható.

Aminek örülök még, hogy nem ragadt rám sem rágógumi semmi abból a fajta szomorúságból és boldogtalanságból ami áradt a lapokból. Ez talán azt jelenti, hogy az életem kiegyensúlyozott, és egyfajta védekező mechanizmus kezd bennem kialakulni a rossz hatásokkal szemben. :)

Összességében úgy gondolom, hogy tökéletes lezárása volt ez az évnek. Nem állítom, hogy azonnal rohanok Coupland összes regényéért, azonban jó szívvel fogok rátekinteni a polcokon, néha talán még magammal is viszek egyet....

Boldog újévet mindenkinek, és ha tehetitek, változtassatok az valahol elcsesződött életeteken.