Régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, ugyanis lehet, hogy saját tudatlanságom, és emocionális hiányom, de egyszerűen nem tudom megérteni a terrorizmust és a vallási (és bármilyen) fanatizmust. Bíztam benne, hogy akár majd egy nyugati író felvilágosít, esetleg segít közelebb vinni ehhez a világhoz.
"...hogyan születik a nyugati társadalomban a potenciális terrorista. Főhőse egy tizennyolc éves amerikai fiú, Ahmad Ashmawy Mulloy, ír-amerikai anya és egyiptomi apa szülötte. Apja korán otthagyja őket, Ahmad tizenegy évesen felfedezi az iszlámot, egy lerobbant amerikai iparvároska mecsetjében okítgatja jemeni „tanítója” az igaz Hitre. Ahmad az évek során egyre inkább úgy érzi, tiszta hitét fenyegeti az anyagias, hedonisztikus társadalom, amelyet a New Jersey-i New Prospectben maga körül lát. Nem vigasztalja osztálytársának, a csábos fekete Joryleennek a közeledése sem.
Pályaválasztási tanácsadója a középiskolában egy öregedő zsidó tanár, aki rég kiábrándult már az amerikai létformából, de igyekszik valami tisztességes, normális pálya felé terelni Ahmadot. Ám érettségi után a fiú egy nemrég bevándorolt libanoni család fuvarozóvállalatánál talál munkát, ahol megint más irányt próbálnak szabni Ahmad sorsának. Az újonnan létrehozott Belbiztonsági Minisztérium pedig a sötétben tapogatózik…"
Bevallom férfiasan, Updike-nak nem sikerült velem megértetni a lényeget. Lehet, hogy én nem voltam kellőképpen befogadó, azonban Ahmad egyetlen gondolatával, érvével, cselekedetével sem tudtam azonosulni, megérteni pedig annál is kevésbé. Nem azt vártam, hogy majd ezek után szimpatizálni fogok ezzel a jelenséggel, és Allah nevét skandálva lépek fel a hitetlenekkel szemben, hanem valamiféle racionális magyarázatot. Nagyon bízok benne, hogy az író csak rossz szemszögből próbálta átadni a gondolatait, és létezik azért normális, emberi ésszel felfogható magyarázat erre az abszurd baromságra.
Véleményem szerint nincs az a vallás, legyen szó tényleg bármelyikről, amelyik alapot adhatna az erőszak bárminemű alkalmazásának. Ez szimplán az emberi ostobaság végterméke. A háborúk ugyan végigkísérik az emberiség történetét, azonban a terrorizmus annak kifordított, aljas változata. Tudom, egy hitetlen senki vagyok, de akkor sem fogok soha istent játszani.
Eleinte próbáltam sajnálni Ahmadot, azonban miután kiderült számomra, hogy igenis boldog, jó élete lehetne, már megvetettem. Nem tudok rá úgy tekinteni, mint egy elveszett, befolyásolható gyerekre, akinek a rossz-gonosz imámja hülyeségekkel tömi a fejét. Ahmad és a hozzá hasonlók a világban szerintem betegek, akiket összezárva el kéne szeparálni a társadalomtól. Természetesen igaz ez az összes vallás fanatikusaira, meg a modern kori "hódító háborúk" kirobbantóira is.
A könyv maga egyébként szépen felépített, a történet néhol rendkívül izgalmas, és lendületes. A terrorista legnagyobb erénye Mr. Levy és Ahmad édesanyjának párbeszédei. Ezekből a dialógusokból sokat tanulhat az olvasó, legyen szó vallásról, művészetről, amerikai létről, családról és szülőségről. Ha valamiért, hát ezekért a sorokért érdemes elolvasni a regényt.
Nem mondom, hogy csalódtam, mert igazából nem bántam meg a ráfordított időt, azonban valamiért mást vártam. Tiszteletre méltó, hogy Updike nem ítélkezik, még csak állást sem foglal igazán, így mindenki megtalálhatja a maga "igazát" a történetben.
