"A zombiháború kis híján elpusztította az emberiséget.

Az ENSZ háborús vizsgálóbizottságának munkatárasaként Max Brooks találkozott a győzelem kulcsfiguráival. A világszervezet hivatalos jelentésébe végül csak statisztikai adatok kerülhettek, Brooks azonban úgy döntött, hogy a túlélők elé tárja mindazt, ami a jelentésből kimaradt.

Az interjúkötetből megismerhetjük Kuang Csingsu doktort, aki megvizsgálja a nulladik beteget, és találkozhatunk Paul Redekerrel, az Oránia-terv atyjával is. A zombiháború veteránjai, az apokalipszis haszonélvezői és elszenvedői is nyilatkoznak a kilátástalannak tűnő harcról, a kormányok ballépéseiről, az emberi gyávaságról, ostobaságról és a derengő fényről az alagút végén.

E személyes hangvételű beszélgetések hű képet festenek a járvány borzalmas történetéről, pontosan dokumentálják a társadalmi és politikai változásokat, mégis megmarad bennük a legfontosabb: az emberi tényező.

Brooks természetesen tisztában van vele, hogy a leírtak talán túlságosan felkavarják az olvasóit, de vállalja a kockázatot, mert úgy véli, nem rejtőzhetünk zsibbasztó statisztikák mögé.

Mindenkinek tudnia kell, milyen volt valójában a zombiháború."

Igazándiból tetszett is meg nem is. Max Brooks tényleg megpróbálta a lehetetlent, egy világméretű háború -főként emberi tényezőkön alapuló- bemutatását, azonban a megvalósításban néhol pici hiba csúszott. Úgy tudnám talán a legjobban érzékeltetni az egyetlen problémámat, hogy amikor már kezdtem egy-egy beszámolót igazán élvezni, hirtelen vége lett, és földrészt ugrunk...

A dokumentarista jelleg, amelyben Brooks, mint az interjút készítő személy kérdez, reagál az elbeszélésekre nagyon tetszett. A gond tehát nem is technikai, inkább tartalmi jellegű. Túl sokat akart szerintem a szerző, és ehhez kevés oldalt használt fel. Tudom, kereken 400 oldal nem tűnik csekélynek, azonban egy, a bolygónk minden szegletére kiható háború akaratlanul is hosszabb könyvet kíván szerintem. Néhány elbeszélés igazán "ágybaszegezős", kellőképpen izgalmas, érdekes, vagy szimplán csak megható, néhol azonban pont a lényegi résznél van elvágva az interjú.

Nagyon megfogott a szerző józan intelligenciája, ahogy napjaink politikai berendezkedéseiből következtet a Z háborúban vélhetően tanúsított kormányzati döntésekre. Fontos szerep jut az Indiai-Pakisztáni ellentétnek, Izrael, Dél-Afrika szerepének, de még sok más közpolitikai probléma is felszínre kerül. A kínai és az orosz jellem ábrázolása miatt szintén nagy tisztelet jár.

Ja, hogy még nem írtam magáról a zombikról. Ez azért van, mert teljesen elhanyagolhatóak a történet szempontjából. Persze minden részletet megtudunk róluk, azonban a lényeg a világméretű háborún és társadalmunkon van.

Igazándiból most, ahogy írom ezeket a sorokat jövök rá, hogy a fentebb leírt negatívumok háttérbe szorulnak, és ahogy telik az idő, egyre csak az jár a fejembe, ami a könyv borítóján szerepel, hogy Brooks tényleg tud valamit. Globálisan gondolkodni és írni biztosan. Szeretném én így átlátni világunk ügyes bajos dolgait, masinériáit, babonáit, és az emberi természetet. Ja, hogy mellette még le is kéne tudni írni, akcióval, érzelmekkel, történelemmel és jövőbelátással....Ahhoz már Max Brooksnak kell lenni!

Ui.: A filmváltozat trailerét újranézve a könyv után már most megállapíthatom, hogy elcseszik a lényegét. Akció akció hátán, de semmi több, maradandóbb, fontosabb. Na azért még reménykedem. SPOILER! A zombik nem futnak, gondolkodnak könyörgöm!