Olvastam már szépirodalmi novellákat Kunderától, drámai hangvételű realista elbeszéléseket Raymond Carvertől, és nem olyan rég horrorszerű kisregényeket Stephen Kingtől. Deaver hosszú ideje a kedvenc krimi szerzőm, így egyszerre új és mégis jól bevált dologhoz nyultam. Kriminovellák. Ez kell nekem.

"A „Káprázatok” meghökkentő és fordulatos történetek tárháza. Minden kiszámíthatatlan és bizonytalan ezekben az elbeszélésekben, ezért olvasásuk közben mindig legyünk résen, és ne feledkezzünk meg a szerző intelméről: semmi nem az, aminek látszik…"

Nem kezdenék el újfent áradozni a novellairodalomról, már többször, több helyen leírtam, hogy nagyon is közel áll hozzám, főleg, ha jó időben kerülök a közelébe. A vizsgaidőszak pontosan ilyen időszak.

Minden egyes novellát próbáltam kitalálni, hátha egyszer kifogok a szerzőn, azonban elég siralmas vereséget szenvedtem. Egy vagy kettő történetet, ha kitaláltam előre. Imádom, ahogy Deaver hülyét csinál belőlem. A témákat tekintve elég sokrétű, azonban a legtöbb történet a párkapcsolatok árnyoldalát - a beteges féltékenységtől, a túlzott rajongáson át - mutatja be. Minden sztorira jut egy pszichopata, aki persze csak az utolsó oldalon kerül lebuktatásra. A rajongóknak (nekem) Deaver egy karácsonyi Lincoln Rhyme történettel is kedveskedik.

Igazándiból minden oldalt imádtam, azonban nem átallok kedvenceket kiválasztani:

• Gyönyörűség
• A háromszög
• A karácsonyi ajándék
• Együtt
• A térdeplő katona

A legelgondolkodtatóbb számomra a zaklatókkal kapcsolatos események, és hogy a jogi szabályozás mennyire lazán is kezeli ezt a tényállást. Amég nem történik fizikai bántalmazás, nem lehet közbeavatkozni. A távolságtartási végzés sem tart vissza semmi "nem fizikai" terrortól. Persze az önbíráskodást már szigorúbban veszik. :)

Jeffery Deaver ismét nagyot alkotott, és minél hamarabb folytatni akarom a Rhyme-Sachs sorozatot. Függővé tesz.