Bajban vagyok ennek a posztnak a megírásával, ugyanis korábban azt hittem, hogy klasszikus révén mindenki ismeri, esetleg hallott már a történetről. Többekkel beszélve azonban rá kellett döbbennem, hogy bizony nem annyira egyértlemű a titok, úgyhogy el kell tekintenem a különös eset részletes véleményezésétől. Velem ellentétben a belső borító szerepelteti a csavart, úgyhogy érdemes azt nem elolvasni.

A történet egy nyomozást ír le, amiben egy ügyvéd, bizonyos Utterson úr próbálja felfedni barátja - a köztiszteletben álló orvos, Dr. Jekyll - titokzatos pártfogoltját, Mr. Hyde-ot. A különös ember maga a megtestesült gonosz. Tettei, kinézete és a másokból kiváltott érzések mind ezt támasztják alá. Hogy képes Jekyll egy ilyen emberről végrendelkezni?

Mivel én magam ismertem a meglepő végkifejletet, így kellő figyelmet tudtam szánni az író stílusára, írásmódjára. Összegezve nagyon tetszett az az elegáns, viktoriánus, kékvérű, szépen leírt szöveg amit láttam. Talán ez a stílus maga a szépirodalom. Élvezet olvasni a ma furcsának tűnő párbeszédeket, leírásokat. A barátok ebben az időben máshogy álltak egymáshoz, a szereplők finom intellektussal térképezik fel a problémát, szinte érezni a kor szokásait, megszokásait.

Nem utolsó szempont, hogy bizony vérbeli horror regényről beszélünk, abból is a nemesebb fajtából. Bár odakint közel 40 fok van, Stevenson játszi könnyedséggel hűti le a kedélyeket. Minden féle hatásvadászattól mentesen tár elénk olyan fajta borzalmat, amely talán mindenki lelkében lakozik. El is jutottam ahhoz a ponthoz, amikor már nehéz írni, ugyanis minden szavam árulkodik. Annyit azért elárulok, hogy én ugyanígy tettem volna Jekyll helyében, szembe menve tudománnyal, hivatással, etikával; persze csak egy jobb élet reményében.

Joggal klasszikus mű és jogtalanul nem mindenki által ismert.

 Ui.: Külön öröm a könyvben szereplő illusztrációk, sok más könyv esetében is szívesen látnék hasonlót. A Pi életében szereplők például azon nyomban a szobám falát díszítenék. :)