Nem volt kérdés, hogy a vizsgaidőszakot egy jó csavaros, könnyed krimivel fogom lezárni. Ennél jobb kikpacsolódást még mindig nem tudok elképzelni. A korábbi általam olvasott kettő Deaver könyv pedig borítékolta a sikert. Ahogy a borító hírdeti : Lincoln Rhyme visszatér. Nálam is.

Kedvenccé váló nyomozó párosomnak egy különösen intelligens sorozatgyilkost kell elkapnia. A tettes névjegye egy Hold-arcos óra, amit minden tett helyszínén otthagy. Ebből következtetni lehet, hogy célja, hogy az áldozatainak minél hosszabb ideig kelljen a válogatott szenvedéseket átélni. Mellékszálként Amelia megkapja első saját ügyét, mely talán jobban is leköti, mint az Órással vívott harc.

Így kell befejezni egy szakirodalommal telerakott időszakot. Kemény két napomba telt, mire a történet végére értem, de ha nem kellet volna aludni ez könnyen csökkenhetett volna. A Hideg hold tudott újat mutatni számomra a Deaver univerzumban, méghozzá egy szimpatikus mellékszereplő, és az ő általa profin végzett tudományág: a kinezika által. A testmozdulatok megnyilvánulása nem hagy titkot Kathryn Dance előtt. Az eddigi regényekhez hasonló a történetvezetés, a párbeszédek, maga az egész felépítettség. Talán egy kicsit még bonyolultabb  az egész, azonban ennek magyarázata erősen rontja az élményt.

A tipikus deaveri csavar itt már a könyv felénél elkezdődik. Igen, nem véletlenül írtam elkezdődést, utána ugyanis nem csinál mást az író, mint folyamatosan a bolondját járatja velünk, 360 fokos fordulatokat téve az események közé. Tiszta hülyének éreztem magam. :) A végén már a könyvben szereplő kutyára, kisgyerekre is gyanakodtam, persze újfent esélyem sem volt kitalálni a poént. Komolyan hihetetlen, ahogy a könyv minden mondatával bevisz a málnásba, és még jó sokáig ott tart, majd átvisz egy másikba, végül egy cseresznyésbe. A valódi aktusra várni kell több száz oldalt. :) Egyszerűen imádom.

Ha még nincs az írónak fan clubja, ezt azonnal orvosolni kell.