Amikor belekezdtem Merle Francia história sorozatába, nem gondoltam, hogy közel 2000 oldal után is érdekelni fog Pierre de Siorac történelmi tények közé szőtt élete.

A fiatal orvostanoncnak életben maradásához muszáj elnyernie a király kegyelmét, ehhez azonban a számára ismeretlen Párizsba kell utaznia fivérével és társaival. Nem meglepő módon számos kalandba keverednek, ártó és segítő kezek vezetik útjukat, megélve mindent, amit ez a lenyűgöző, megbotránkoztató és imádható nagyváros nyújthat.

Bár több hónapig tartott a könyv elolvasása -persze ez nem a könyv hibája- mégis úgy tűnik, mintha percek alatt végeztem volna vele. Ritkán érzem azt, hogy egy könyvet pont jókor olvasok, Merle-t azonban nagyon jó volt elővenni, -még ha csak oldalakra is- távol otthonról. Kicsit úgy éreztem magam olvasás közben, mintha nekem szólna, buzdítva a kalandra, az élet szeretetére. A francia história ízére rá kell érezni, azonban ha megtaláljuk benne azt a csodát, amit kevesen tudnak, akkor onnantól kezdve kétlem, hogy bárki is csalódhat. Lassan nagyon nehéz lesz írnom az író könyveiről, mert valahogy folyamatosan csak a pozitívumokat tudom ismételgetni. Így aztán most rossz indulatú leszek egy picit: szeretném, ha a következő 10! kötetben találnék hibákat, vagy csak részeket, amik nem tetszenek, netalántán fölösleges karakterterek, aránytévesztést, stíluszavart, unalmat, bármit.

Többször gondolkoztam már azon, hogy ki lenne az az író, akivel szívesen beszélgetnék, esetleg személyesen megismerkednék. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy Robert Merle lenne ez a személy.