Nem bírtam sokat várni a következő Morre adagommal. Egyszerűen vonzott a bolt polcain. Elgyengültem miatta. Sebaj.

Jody-t egy este megtámadják, majd két nappal később egy konténer alatt ébred, karján égési sérülések. Hazafelé tartva furcsán erősnek érzi magát, és különös szomjúságot érez. Rá kell döbbenie, hogy bizony akaratán kívül vámpírrá változtatták. Mivel tudja, hogy a vámpír lét nem egy leányálom, hamarosan útnakindul segítséget találni. Pont kapóra jön neki a San Francisco-ba frissen felköltözött vidéki fiú, Tommy. Az ifjú írópalánta megrészegülve a lány szépségétől, hirtelen össze is költözik vele, nyakába véve egy vámpírlány minden előnyét és hátrányát. És hogy ebből mi sül ki?

Moore még mindig nagyon vicces. Bár be kell látnom, hogy csökkenő tendenciát mutat a Biff és a Mocskos meló után. Nagy öröm, hogy régi szereplők bukkanak fel könyvről könyvre. Cavuto és a Császár irtó jófejek. Már a Mocskos melónál is feltűnt nekem, hogy a mellékszereplőket valahogy mindig viccesebbnek találom. A humoros statiszták száma a Vérszívó démonokban számomra egyre csökkent, ő pedig Peary, aki egy halott csöves a fagyasztóban. A történet talán az eddigi legegyszerűbb, egyenes vonalvezetésű. Ajánlanám minden elvakult Alkonyat rajongónak. Ha vámpíros történetre vágyom, ezekután tuti ilyesmire gondolok...:)

Szórakoztató-faktor csökkenése miatt, nem tudom melyik Magyarországon kapható Moore könyvet olvassam el még.?! Nagyon nem szeretnék csalódni. Mindenesetre az eddigi három általam olvasott művével Christopher Moore örökre belopta magát a kedvenceim közé.