Világszerte több, mint 10 millió példányt adtak el, páratlanul rövid idő alatt. Hirdetik mindezt a könyv hátulján. Nekem köszönhetően mostmár egyel biztosan többet.

Mackenzie Allan Philips, egy átlagosnak mondható hétvégén túrázni indul három gyerekével. Egy véletlen baleset következtében a legkisebb lányt szem elől téveszti. Missy-t ez idő alatt feltehetően elrabolták; és a család élete gyökeresen megváltozik. Néhány évvel később Mac különös levelet kap, melynek folyományaként szembe kell néznie saját múltjának démonaival, de amit(akit,akiket) talál, az minden képzeletet felülmúl...

A könyv olvasása közben haragudtam magamra. Tény, hogy nem teológiai értekezés a mű, de engem még a keresztény hitvilág alapjaival is sikerült zavarba hoznia. Az életemet feltehetőleg nem fogja megváltoztatni, de így utólag nem bánom az olvasásával töltött órákat, ugyanis minél több idő telik el, bizonyos leírt gondolatok egyre inkább elgondolkodtatnak. Lehet el kéne kezdeni a vallásfilozófia iránt érdeklődni? Mindenesetre ez a könyv, a maga tömör, párbeszédes formájával tökéletes kiindulópont. Azonban van egy eddig nem említett, és nem is kicsi negatívuma A viskónak. Jópár esemény nálam túlment a giccs határán, de olyan amerikai filmeket megszégyenítően.:)

Mindentől függetlenül bárki tehet egy próbát vele, főként, hogy az író próbál egy ideáltipikus "Istent" mutatni, megkímélve minket a bigott katolicizmus eszméjétől.

Ui.: Az utolsó oldalakon nem kicsit megkérik az olvasót, hogy terjessze a könyv igéjét, ami már csak azért is zavaró, mert a könyv borítóján lévő fólia két nap után felpöndörödik...