A trendeket követve én sem hagyhattam ki a tinilányok imádatának tárgyát. Le kell szögeznem az elején, hogy nem olvastam a könyvet, sem az elsőt, sem a másodikat. A történetet gondolom mindenki ismeri. Bella, egy halandó lány, és Edward, egy ifjú vámpír kapcsolatának története. Ebben a részben pedig Jacob, egy helyi indián fú, és Bella viszonyának kibontakozását is megismerhetjük.

Hát mit is mondjak. Ha úgy tekintek rá, mint egy vámpíros filmre, akkor nagyon rossz. Ha farkasemberes történetként kezelem, akkor még rosszabb.

De marad az utolsó lehetőség: romantikus, szerelmes filmként kell (kéne) érteni. Igazából ennek sem tud megfelelni. Ennek több oka is van. Először is a szereplők arca annyira érzelemmentes, hogy az hihetetlen. Mégha a fiúk annyira vérszegények is, legalább a gyengébbik nemtől várná el az ember, hogy hiteles legyen. Bella számomra érzéketlen. Ugyanazzal az arccal szomorú, boldog, közönyös. Be kell vallani, ehhez is tehetség kell. Második nagy probléma, a szereplők szájába adott szövegek. Hát csak remélni tudom, hogy nem szó szerint vették a könyvből. Harmadszorra, nem találtam a történetben konfliktust. Az nem konfliktus számomra, hogy valaki hónapokig ül egy szobában, majd kimegy megszereltetni egy motort.:) A film vége, pedig csak rátesz egy lapáttal, mintha a Barátok közt egy epizódját láttam volna. Csak itt egy évet kell várni a következőre. Bella kinézetén kívűl (szerintem szép ebben a részben) egy nagyon jó dolog van az Újholdban. Méghozzá Alexandre Desplat zenéje, mely hallatán tökéletesnek kéne lennie mindennek.

A negatív kritikám ellenére, nem mondanám teljesen értékelhetetlennek a filmet. Mindenképpen esélyt fogok adni a 3. résznek is. Ha azt is elszúrják, kénytelen leszek elolvasni őket, hogy megtudjam végre a rajongás valódi okát.