"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

READING IS SEXY

Don Winslow - A kartell

2017. június 17. - Makranczos

Eljutottam arra a szégyenteljes pontra, hogy két hónapja írtam utoljára, és sajnos még azt sem mondhatom, hogy ez idő alatt 4 könyvet is elolvastam. Amit viszont egyedüliként befejeztem, azt bizony még húztam volna akár hónapokig is. Don Winslow ezt nagyon odatette...

2004-et ​írunk. Az amerikai drogellenes ügynökség ügynöke, Art Keller harminc éven át vívta elszánt harcát a drogok és a világ leghatalmasabb drogkartelljének vezére, Adán Barrera ellen. A férfi ellen, aki egykor a barátja volt, ám idővel legádázabb ellenségévé vált, miután brutálisan meggyilkolta Keller társát. A véres drogháború minden oldalról megszámlálhatatlan áldozatot szedett, és Keller drágán megfizetett azért, hogy végre rács mögé dugta Adánt: elveszítette az asszonyt, akit szeretett, a gyermekeit, a legjobb barátját és mindazt, amit addig igaznak és erkölcsösnek hitt.

Barrera azonban nem sokáig marad börtönben. Megszökik, és újra akarja építeni a birodalmát. Legfőbb ellensége, Keller ezért kénytelen visszatérni önként vállalt száműzetéséből, hogy egy minden eddiginél véresebb és kegyetlenebb, tíz éven át tartó hadjárat során folytassa megszállott háborúját a drogok és Barrera ellen, aki vérdíjat tűzött ki a fejére. Akárcsak Kellernek, Barrerának is egy megváltozott világban kell boldogulnia, új szövetségesekkel, harcostársakkal és az új nemzedék soraiból előlépő riválisokkal, akik sem félelmet, sem irgalmat nem ismernek.

A kartell a bosszú, a becsület, az önfeláldozás és az elszántság grandiózusan megfestett tablója, egy olyan emberrel a főszerepben, aki magával az ördöggel száll szembe, és borzalmas árat kell fizetnie, ha le akarja győzni.

covers_413456.jpgA kartell előzményregényét, a Drogháborút 7 éve olvastam, és megnézve azt a bejegyzésem, bizony el voltam ájulva. A Drogháború óta megjelent a Barbár állatok, és A gandzsa urai, azonban mindkettő könyv csak egy szolid kitérő lehetett, egyfajta bemelegítés, hogy megíródjon ez a borzasztóan megrázó, és egyben tökéletes nagyregény.

Winslow a drogok elleni harcot a közelmúltig mutatja be, közben folyamatosan olvastam cikkeket, néztem videókat a témában, győzködve magam, hogy legalább a könyv nagy része fikció. Itt ért az első mellbevágás, ugyanis még a kartellek, és vezetőik nevei is közel megegyeznek a valósággal. Mesterien van összefonva a tőlünk egy óceánnal távolabbi ország valóságos közelmúltja (vagy inkább jelene) fiktív szereplőkkel. Winslow is egyfajta fejlődésen ment át az évek során, a szikár, nyers, rövid prózát egy részletgazdagabb, belső monológokkal teletűzdelt, helyenként megrészegítően szép szöveget olvasunk. 

Már a Drogháború is viszonylag sok főbb szereplőt mozgatott, A kartell azonban ezen is túl tesz. Megszámolni sem tudom, hogy jelentősebb karakter van megjelenítve. Talán a valóság is lehet annyira gonosz, hogy elmosódnak a határok bűn és bűn között, és mennyire találó közhely, hogy az ellenségem ellensége bizony akár a barátom is lehet. Barrera és Keller nem egymás ellentétpólusai, hanem egymást kiegészítő lelkek, akiken keresztül a pénz, a politika, a hadsereg, a kapitalizmus legmélyebb, ocsmány bugyraiba tekinthet be a nyájas olvasó.

Kivétel nélkül az összes szereplő és minden névtelen, és hangtalan ember megjárja a poklot, az olvasó fel sem foghatja, hogyan fér ennyi gyilkosság, kínzás, zsarolás és lelki terror egy ország életébe. A Drogháborút annak idején az író látomásának neveztem, A kartell pedig maga a valóság tragikus felismerése.

Szemléltetésként néhány adat:

150 ezer ember halt meg a mexikói drogháborúban 2006 óta, és további 30 ezren eltűntek. Az évtized haláleseteinek és bánatának sok áldozata névtelen maradt, de voltak olyan esetek is, amelyek a címlapokra kerültek: az a huszonkét civil, akiket a hadsereg Tlatlayában végzett ki, a 43 diák, akik 2014-ben Ayotzinapában tűnt el nyomtalanul.

A halálozási mérleg jóval meghaladja azt a 103 ezer polgári áldozatot, akik az afganisztáni és az iraki háborúkban haltak meg 2007 és 2014 között. 2012-re a mexikói gyilkossági arány a világelsők között volt, huszonegy gyilkosság jutott százezer lakosra.

 Jelen jelentéktelen bejegyzésemet a könyv vége felé található szövegrésszel zárom:

És mind bűnösek vagytok.

A ti bűnötök a gyilkosság, a kínzás, az erőszak, az emberrablás, a rabszolgaság, az elnyomás. A legnagyobb bűn mégis a közönyötök. Észre sem veszitek azokat, akiket eltiportok. Nem látjátok a fájdalmukat, nem halljátok a jajgatásukat, számotokra hangtalanok és láthatatlanok mindazok, akik ennek a háborúnak az áldozatai, amelyet a fejük felett vívtok egymás ellen.

Ez nem a drogok ellen vívott háború.

Ez a szegények elleni hadjárat.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr3112602315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása