Valahogy már a megjelenést követően furcsa érzés kerített hatalmába. Valamiért nem akartam egyből olvasni. Pedig megint vicces lett a borító, és a hosszú cím sem zavart. Nem szeretek csalódni.

"Ezúttal egy trópusi paradicsom kellős közepébe: a fura kultuszok, a kedélyes kannibálok, az őrült tudósok, az eltökélt nindzsák és a beszélő denevérek világába. Kétbalkezes hősünk, Tucker Case, egy macsó férfi testében csapdába esett reménytelen kockafej, aki egy kozmetikai társaság pilótájaként éli az életét. Ám amikor alkoholos és szexuális befolyásoltság hatása alatt tönkreteszi főnöke repülőgépét, menekülnie kell. Egyetlen lehetősége, hogy elfogadja egy gyanús trópusi misszió ajánlatát Mikronézia egy eldugott zugában, csakhogy a csendes koktélozás és nyugalmas repülés helyett hamarosan egy gátlástalan orvos és egy szexi szőke főpapnő markában találja magát."

Ugye milyen viccesnek tűnik a leírás alapján? Na de itt le is írnám a legnagyobb gondot az egész könyvvel: jó, ha kettő alkalommal felnevettem. Persze, mondhatnánk, hogy az is milyen jó már, de nem, Moore-tól én többet, sokkal többet vártam. Szerencsére nem aggódom, mert utánaolvasva láttam, hogy ez egy igencsak korai műve az én hőn szeretett szerzőmnek. 

Szereplők terén vagyok a leginkább szomorkás, ugyanis nem volt meg a minimálisan egy nagyon vicces tag. Persze, Roberto, a Ray Ban napszemüveges dagadt denevér most is haláli, de egy valóban vicces humanoidot is kreálni kellett volna. Tucker nem vicces, szimplán egy jóindulatú pojáca. A papnő és a doki említésre sem méltóak. A bennszülöttek aranyosak, és én nagyon akartam, hogy az öreg kannibálban legyen az a humorpotenciál, amit óhajtottam, de sajnos nem így lett. A nő-férfit meg inkább hagyjuk.

A vicctelenségen kívül azonban nem érheti panasz a szerzőt. A rakománykultusz bemutatása tökéletesre sikerült, szinte már én is vártam esténként a repülőt, hogy hozzon nekem valamit. A trópusi hangulat adott, az események pedig tökéletesen kerek ívet járnak be. Ami tetszett még, hogy Moore mintha ezekben a kezdeti regényeiben inkább érzékenyebb oldalát mutatná. Na ne mély, papír zsebkendő szaggató drámára számítsunk, de azért na, igenis vannak érzékeny jelenetek.

Összességében természetesen nem bántam meg, hogy kedvenc humorforrásom legújabb megjelenését elolvastam, azonban kérnék szépen egy olyat is, ami tocsog a testnedvekben, böfögésben, beszélő, kretén állatokban, káromkodó oroszokkal, falu bolondjával, MTV-t néző Raziel-lel...... Előre is köszönöm!