Talán engem - aki olvasta A szél árnyéka című korábbi Zafón regényt - lepett meg a legjobban, hogy valójában az író egy négy részes sorozatot írt. Mikor ez a hír tudatosult bennem, bántam, hogy a második rész - az Angyali játszma - kimaradt eddig, és amatőrként a harmadik résszel fogom folytatni ezt a csodálatos történetet. Nem követtem volna el ezt a bűnt, ha A mennyország fogságában főszereplője nem az első részben megismert - és már ott kedvencnek titulált - Fermín lenne. Neki nem tudtam ellenállni.

"Zafón első világsikerű regényének, A szél árnyékának két főhőse, Daniel és Fermín, néhány hónap elteltével újabb kalandokra indul Barcelona utcáin, egy rejtélyes idegen nyomát követve. De az út valójában a múltba vezet. Milyen titkokat rejteget Fermín élete? Mindent tud-e Daniel a családja történetéről? Nem lenne-e jobb, ha bizonyos dolgok örökre rejtve maradnának? Úgy látszik, eljött az idő, hogy megtudjuk az igazságot, és a keserű emlékek felidézése közben fény derül az Angyali játszma című rejtélyes kézirat keletkezésének körülményeire is."

Talán az egyetlen eddig megismert író, aki a szimpla hangulatteremtésével elvarázsol, a történetet akár háttérbe is szoríthatjuk. Zafón imádja Barcelona városát, de máshogy, mint az egyszerű odatévedt turista. Az ő interpretálásában egy misztikus, valódi titkokat rejtő zegzugos város képe rajzolódik ki, amely elrabol, megrészegít. Nem véletlen tehát, hogy a történet szereplői szinte ki sem lépnek Katalónia szívéből, ha mégis, visszatérnek oda.

A történet maga pontosan annyira eklektikus, hogy újfent imádatomat tudom csak kifejezni. Titokzatos rémalak felbukkanása, majd kapunk egy véres, megrázó történetet a háború korabeli Spanyolországról. Olyan szintű börtöndrámát olvashatunk, amely talán a legedzettebb olvasó lelkivilágát is felkavarja. A hatalom elnyomása totális, a kiút szinte lehetetlen. A szabadságvágyat azonban nem lehet megtörni. Megtudjuk Fermín valódi történetét, és küldetését, amely még több szenvedéssel és drámával jár. Főhősünket azonban nem kell félteni.... A történet látványosan félbe lett hagyva, úgyhogy visszaszámolom a napokat a negyedik, sajnos befejező rész megjelenéséig.

Fermín karaktere és stílusa szinte kimászik a lapokról, ő a tökéletes antihős. Imádja a nőket, az életet, a szerelmet, a várost. Mellette a Sempere család tagjai egyszerű statiszták. Van azonban egy szereplő, bizonyos David Martín, aki háttéremberként indul, Zafón által azonban ő lesz az igazi non plus ultra. David monológjai, élettörténete teljes görcsberándulást eredményez. Az utolsó lapokat és egy bizonyos levelet lélegzetvisszafojtva, szinte meghatódva olvastam.

Már A szél árnyékának olvasatakor is kedvet kaptam, A mennyország fogságában azonban lassan megveteti velem a repülőjegyet, hogy felkeressem az Elfeledett Könyvek Temetőjét. Talán ott akarnék élni, dolgozni. :)

Hamarosan pótolom szégyenteljes kihagyásom, és elolvasom az Angyali játszmát.

Köszönöm ezt az élményt Zafón úr!