A mai naptól hivatalosan is vizsgaidőszak van, ennek fényében már egy ideje tanulgatok, így nem volt kérdés, hogy az okosodással tölött időt novellákkal fogom megszakítani. Újfent csak beleakadtam ebbe a könyvbe, nem kerestem, nem olvastam utána,  egyszerűen csak éreztem, hogy az általam keresett "bármit" King kínálata fogja kielégíteni. Jó döntés volt, bár nem a legjobb.

"Napnyugta után: nevezzük szürkületnek, nevezzük félhomálynak, de olyan időszak ez, amikor az emberi kapcsolatok természetfeletti színezetet kapnak, amikor semmi sem az, aminek látszik, amikor a képzelet a sötétségbe foszló árnyékok után kap. A tökéletes időpont Stephen Kingnek."

Novellákból eddig főként csak szépirodalmat olvastam, így igazán kiváncsi voltam, hogy a horror nagymestere hogyan tud elbánni a feladattal. Hát, véleményem szerint félig-meddig.

Nagyon szeretem ezt a fajta irodalmat, buszon, szünetben, akár órán is gyorsan elolvasható egy-egy történet. Ahhoz azonban, hogy tényleg élvezet legyen, nagyon jól, és velősen kell írni. King ugye 600-1000 oldal alatt nem nagyon érzi jól magát, talán ez üthetett vissza a Napnyugta után kötet néhány történetének esetében.  Nem állítom, hogy az összes történet sántít, de jópár. Valahogy nem éreztem az in medias res hatást. Mintha King egy-egy esetben saját maga 1000 oldalas könyvét akarta volna 20-50 oldalba összefoglalni. Sokszor hiányoltam a történetek élét, dinamikáját. Tényleg olyan, mintha nem sikerült volna néhol összefoglalni a mondanivaló lényegét. Az idő -és helyhiány leküzdése a legnagyobb ellenfele lett az írónak.

Mindentől függgetlenül nagyon jó kis történeteket is kapunk. Ha választanom kellene, akkor az Állomás, a Kényszerpihenő, A pokol macskája, és a Néma című novellák tetszettek a legjobban. A horror műfajába nagyon sok minden belefér, azonban ebben a gyűjteményben maximum 4-5 történet van, ami klasszikusan ide tartozik. Hála az égnek, ugyanis már az Állattemető esetében is az tetszett, ahogy az író szépirodalmi, mondanivalóval teli vénáját csillogtatja. Az általam kedvelt novellák között megtalálható a halál utániság, a skizofrénia, a félelem és a hálának egy bizonyos kimutatási módjának bemutatása. Nem egyszerű, de leírva igenis nagyszerű esetek.

Összességében  Stephen King nem győzött meg, hogy novellákat akarjak tőle még olvasni, azonban ez a kis mellékvágány talán csak szinesíti a "könyvtáramat." Ezennel vissza is térek az 1000-2000 oldalas Királyhoz, ott mindketten jobban szórakozunk.

Vizsgák után jelentkezem.

Ámen.