Vannak könyvek, amelyek számomra érthetetlen módon nem kerülnek újra kiadásra. Nem tűnik fel a kiadóknak, hogy ebből a regényből például még az antikvár példányokra is előjegyzés van? Ilyen hozzállás után megértem, ha néhány könyvkiadó halódik. Igenis figyelni kellene az olvasók igényeit, ugyanis talán Ők alkotják a keresletet. Minden esetre hálás vagyok a kölcsön kapott 1975-ös (!) Európa Kiadós példányért.
Charlie Gordon, a csökkent értelmű és szeretni való figura egy orvosi kísérletnek köszönhetően lehetőséget kap, hogy normális életet kezdjen. Intelligencia hányadosának drasztikus megnövekedése alaposan megváltoztatja életét és környezetét. Személyisége átalakul, a beavatkozás következménye beláthatlan. Charlie kutatni kezd saját múltjában, feltárva eddig nem értett eseményeket, rokonaihoz és barátaihoz fűződő viszonyát.
Csodálatos, megható, elgondolkodtató, megrázó. Talán ezekkel a szavakkal tudnám a legjobban körülírni azt, amit a könyv elolvasása után éreztem. Rá kell jönnöm, hogy jó könyvről sokal nehezebb írni, mint egy elhanyagolható, rossz irományról. A Virágot Algernonnak közel áll a tökéleteshez, feladva nekem a leckét, hogy értelmes, a regényt leginkább megtisztelő véleményt írjak.
Az első és legfontosabb értékelési szempont számomra Charlie fejlődésének a könyv általi bemutatása.Az általa írott előmeneteli jelentésekből az olvasó tökéletes képet kap Charlie gondolatairól, érzéseiről. Kétségtelen tény, hogy Charlie idővel lángész lesz, és ez fontos tényező, azonban sokkal jobban érzékelteti a könyv értékét Charlie motivációjának bemutatása. Okos akar lenni, hogy sok barátja legyen, akik szeretik. Ez a törekvés vezeti végig a főhős útját és az emberi kapcsolatok iránti töretlen vágyát. A "Ki is vagyok én?" kérdés több ponton is felmerül. A válasz benne van a lapokban, csak értően kell olvasni.
Algernon - a címszereplő kísérleti egér - és a főszereplő közötti kapcsolat a másik fő szál. Versenytársak, barátok és végül sorstársak ők. Ugyan azt az utat járják be, és a végzetük is hasonló. A könyv legszomorúbb és legvidámabb jelenetei nekik köszönhetőek.
Érdekes problémát vet fel az orvostudomány és a természet rendjébe való beavatkozás kérdése. Szabad-e, kell-e változtatni a születésüktől fogva testi- szellemi fogyatékkal élők világán? Erre a dilemmára eleinte Charlie sem tudja a megoldást, a könyv végi katarzis azonban bizonyítja, érdemes és szükségszerű.
A Virágot Algernonnak legmegrázóbb, ellentmondásokkal teli "jelentései" Charlie rokonaihoz és barátaihoz fűződnek. Szellemileg visszamardottként, ugyan úgy, mint "normális" felnőttként ő csak annyit akart, hogy szeressék. Azok a jelenetek, amelyekben apjával, majd anyukájával és nővérével találkozik, eddigi olvasmányaim közül a leginkább megérintettek. A barátok viselkedése pedig sok esetben felháborító, megdöbbentő, és emellett megérthető.
Nem szeretném tovább ragozni ezt az élményt, pontosan azt kaptam, amire előzetesen számítottam, és örömmel konstatálom, hogy nagyon sokak kedvence Daniel Keyes mesterműve. Most már az enyém is. Ha lesz egyszer végre saját példányom, könyvespolcom ékévé válik, amelyet generációkon át kell örökíteni.
