Ahogy decemberben írtam, márciustól próbálok újra visszatérni, minél többet olvasni és persze írni róla. A hónap elején újult erővel kezdtem bele Cronin 1000 évet átívelő poszt-apokaliptikus regényébe. Kedvenc könyves bloggereim már hosszú idő óta áradoznak róla, azonban a felismerés, hogy újfent igazuk van, nem ért meglepetésként.

Kísérlet, fertőzés, pusztulás, újrakezdés, reménytelenség, remény és a szabadulás.

Ezek azok a hívószavak, amelyekre én felfűzöm magamnak a regényt. A szabadulás számomra egyfajta emberiség-regény, bár tudom, hogy ilyen kategória talán nincs is, mégis a könyv olvasása közben végig az járt a fejemben, hogy bár van központi téma, mégis mintha néhány tucat emberrel be lehetne mutatni az emberiséget. Ezt a bravúrt eddig legjobban Merle Malevil című könyvében éreztem.

A szerző bátran nyúl a stílusokhoz, legyen az jelenkori drámai thriller, dokumentarista leírás, világégést követő társadalomkritika, éjszakai horror vagy misztikus kaland akár. Pont ezektől az éles váltásoktól lesz annyira izgalmas, letehetetlen, magával ragadó, hogy az olvasó nem tudja kiverni a fejéből azt az érzést, hogy egyszer márpedig vége lesz. Talán ez a legszebb az egészben, a félelem. A félelem bemutatása, hatása az emberi elmére. Félelem a végtől, a sötétségtől, az ismeretlentől, a "fertőzöttektől". Olyan nyomasztó hangulat uralkodik minden lapon, hogy az ember szinte könyörög a reményért, a szabadulásért.....

Amy az, aki miatt szerintem igazán érdemes elolvasni A szabadulást. Cronin elemi erővel ható hangulatot teremtett a kislány köré. Minden jelenet amiben felbukkan, olyan hatást váltott ki belőlem, amelyet a többi szereplő is érzett. Fényt, csodát, reményt, bizonytalanságot, szomorúságot...

Számomra eddig az év könyve A szabadulás. Remélem nem kell egy évnél többet várnom a folytatásra. Ha úgy nézzük,ez mondjuk még mindig kevesebb, mint amit a könyvben szereplőknek várniuk kellett valakire....