Ben Affleck 2007-ben megcsinálta Dennis Lehane egyik könyvének adaptációját. Hagy ne mondjam, hogy azóta bízok benne, hogy csakis jó érzékkel választ ki könyveket. Hogy mit tudtam a Tolvajok városáról előljáróban? Boston, bakrablók, romantika, akció. Ennél több nekem nem is kellett. Az összképhez hozzátartozik, hogy a filmet nem láttam, csak ugye a trailert.

Helyenként SPOILER veszélyes írás!

Négy maszkos férfi kirabol egy bankot Boston Charlestown negyedében. Biztosíték gyanánt menekülés közben magukkal viszik a csinos bankigazgatót, Claire Keesey-t. A munka elvégezte után, Doug MacRay, a csapat tagja különös érzelmeket kezd táplálni az elrabolt, majd szabadon engedett nő iránt. Később maszk, és fegyver nélkül megismerkedik a nővel, és hamar kiderül, Claire sem közömbös iránta. Dougnak életében először át kell értékelnie az életét, és talán a lánnyal való találkozás megfelelő alkalom arra, hogy szakítson múltjával, foglalkozásával, gyerekkori barátaival, és valahol távol új életet kezdjen. Az álmok beteljesülése előtt, ahogy lenni szokott, egy utolsó nagy balhét terveznek, mely egy elszánt FBI ügynök révén veszélyt sejtet Doug és barátai számára.

Ahogy az a hasonló könyvekkel lenni szokott, már az első oldalakon beleszerettem, pedig csak egy "szimpla akciót" követhetünk végig, közben fokozatosan kibontva az érdekesebbnél érdekesebb karaktereket. A négy gyerekkori jóbarát hihetetlen erős a könyvben. Valahol olvastam, hogy csak Doug van kibontva, azonban látni kell, hogy ő a legösszetettebb figura, a többiek pedig szintén a helyükön vannak. Hogy úgy fogalamazzak, nem lehetett nehéz megfelelő szereplőket találni a leírtak után.:) A történet szépen fel van építve, kisebb csavarokkal megspékelve. A könyv stílusa már-már Lehane-hoz hasonló, csak talán egy picit még nála is összetettebb, azonban kevésbé feszes. Aggódtam a szerelmi száltól, azonban Hogan tökéletesen megoldotta ezt a fejezetet is.

Sőt, nem hittem volna, hogy az általam mindig hangoztatott pluszt, pont Doug és Claire kapcsolata fogja jelenteni. Egy hazugságban fogant kapcsolat talán eleve halálra van ítélve. A legnagyobb erénye a könyvnek, hogy elérte nálam azt, hogy talán életemben először látni akarjak egy szép és megindító happy endet. A történet pedig csak robog megállíthatalanul a véres, kiszámíthatalan végkifeljet felé.

A másik fő téma a barátság, a múlt, és a gyökerek. Két akció között jut elég oldal olvasni Doug őrlődését szülei, szerettei, barátai miatt. Valahogy annyira reális képet fest az emberről az író, hogy néhol komolyan elszégyelltem magam. Lehet új életet kezdeni a lejtőn? Van az embernek még egy esélye? Szabad álmokat kergetni? Ki tudunk bújni önmagunkból egy másik ember miatt?

Nem szokásom idézni könyvből, azonban van egy mondat, ami hihetetlenül magával ragadott, és talán jól példázza, miért is több egy tucatkriminél: "Amikor az ember valaki másnak a kezébe adja a lehetőséget, hogy megmentse, ezzel együtt a hatalmat is átadja neki, hogy tönkretegye." 

Mit is mondhatnék. Hálás vagyok a rendező úrnak, hogy megtalálhattam általa ezt az izgalmas, érzelemdús történetet.