A Biff evangéliuma után evidens volt, hogy fogok még Moore-tól olvasni. Hogy melyik műve legyen, abban egy igen egyszerű szempont döntött: minél több oldalból álljon. Hogy csalódtam-e?

Charlie Asher egy valódi bétahím. Egyszerű, mégis szerethető életet él csodálatos feleségével, és minden úgy tűnik, hogy az idill soha nem érhet véget. Kislányuk születésekor azonban Charlie körül feltűnően elkezdenek hullani az emberek, köztük szeretett felesége is. Noteszében napról napra újabb nevek kerülnek, akik mint kiderül, meg fognak halni, vagy már meghaltak. San Francisco utcáin járva bizonyos tárgyak sötéten izzanak körülötte. A csatornákból félelmetes hangokat hall. Charlie kis idő után megtudja, hogy használtholmi kereskedése mellett új állása is van. Ő lesz a Halál. És hogy ebből milyen kalandok sülnek ki?

Mondhatnám azt, hogy jobb vagy rosszabb mint a Biff, de nem akarom hasonlítgatni. Egyszerűen imádtam a Mocskos melót is. Elmebeteg, de imádnivaló karakterek (Alvin, Mohamed, és a két szomszéd öregasszony a legjobb) , iszonyúan vicces szituációk, kalandok. El kell felejteni a történet esetenkénti megbicsaklásait, következetlenségeit. Szimplán nevetni kell (mert igenis lehet) minden egyes párbeszéden, monológon. Sőt, néhol még el is lehet érzékenyülni, ha valaki arra vágyik. Christopher Moore bebizonyította, hogy a halál nem feltétlenül csak valaminek a vége, hanem esetünkben egy hihetetlen humorforrás, melyet vétek lett volna kiaknázatlanul hagyni.  

Egyetlen hibája van a műnek, hogy abba kellett hagyni. Többet és többet szerettem volna olvasni, de úgy tűnik, mégsem volt kellőképpen vastag. Ennek következtében további Moore könyvek várhatóak a kívánságlistámon.

Ui.: Ezúton is köszönöm a Moly.hu és a konyv.miner.hu szimpla létezését is, nemhogy  a hasznukat. Csak így tovább!