Régóta szemezgettem a könyvesboltok polcain lévő Kínnel. Valószínűleg a borító miatt, bár a történetleírás sem tűnt túlzottan megszokottnak. Így végül rászántam magam a megvételére és olvasására.

Japán. Jajoi egy este megelégelve férje megaláztatásait, erőszakosságát, megöli a férfit. Azonban a holttest eltűntetéséhez segítséget kér az éjszakai műszakban vele dolgozó Maszakotól. Miután az irányítást átveszi az intelligensebb, keményebb Maszako, kénytelen-kelletlen bevonni másik kettő kollégájukat, az idősebb Josie-t, és Kuniko-t. A gyilkossággal azonban előre nem várt dolgok veszik kezdetét, kíméletlen macska-egér játékot űzve a szereplőkkel.

 Ez egy más világ. Olvasás közben végig ez járt a fejemben. A keleti embereket vélhetően teljesen más mozgatórugók hajtják az életben. Az önmagában is nyomasztó történetet még hihetetlenebbé teszi ez a másság. Máshogy viszonyulnak a családhoz, a pénzhez, az érzelmekhez, a munkához. Európaiként talán ezért is találom "szenzációs"-nak a Kínt. A történet mindvégig lekötött, a szereplők kellőképpen ki lettek dolgozva, nincs üresjárat. Sokan egyes részeket gyomorforgatónak találnak, ezzel elletétben pl. a feldarabolós jelent szinte csak tényleges leírás, mellőzve a hatásvadász elemeket. A legjobb az egész könyvben, hogy az üldözőből üldözött kategóriája számomra új értelmet nyert. Hibának igazándiból a terjedelmét rónám fel, és az ebből következő dolgokat. 400 oldal, mégis kevésnek érzem. Mind a nők, mind a japán alvilág részleteibe jobban bele kellett volna merülni. A motivációk néhol nagyon felszínesek. Sok az elvarratlan szál. Úgyhogy befizetnék egy második részre is!

150-200 oldal többlettel Kirinot akár Caleb Carr-hoz is hasonlítanám. Azonban így is egy kellőképpen jól megírt, lebilincselő, és megrázó történetet kaptam.