Drága Peti barátom említette karácsony előtt 3 nappal, hogy ez és az Gerlóczy negyedik könyve. Mivel olvastam az elsőt (Igazolt hiányzás) ezért érdekelt a legújabb is. Hát megleptem vele magam karácsonyra.

Rengeteg réteg és sok érdekes meglátás tárul elénk 350 oldalban. A legfontosabb tanulság mégis a budapesti kaland. Mert itt élünk mindannyian, vegyük észre egymást.

Ismét egy olyan regény, ami Gerlóczyról és az ő kis életéről szól. Sokkal letisztultabbnak és követhetőbbnek éreztem mint az Igazolt hiányzást. Pedig hosszabb ideig olvastam, párhuzamosan más könyvekkel. Humoros és az az igazi lethetetlen. Amit a buszon ülve mosolyogva olvasok majd felnézve rádöbbenek, hogy le kellett volna szálnom, 10 perce. Amiből részleteket meg kell osztanom, mert, ahogy az angol mondja, hilarious.

Persze szomorú, hogy a nőket manapság már csak lókolbászokhoz és füstölt szalámikhoz lehet hasonlíani. Még szomorúbb, hogy könnyen kiismerhetőek, de nem hagynak akkora benyomást sem, hogy utána felismerjék őket az utcán. De; minden alagút végén ott van a fény és tudjuk, hogy minden nőtől lehet tanulni valamit, ha az csak egy ágyazási technika, akkor is.

Belekóstolhatunk a szingli férfi életébe. Hogy hogyan válogat és mire hajt. Ha egyáltalán válogat és ha többet kell tennie egy nő megszerzéséért, a nappali/hálószoba felporszívózásánál.

Nőként olvasva megsértődhetünk. De én azt tanácsolom, hogy inkább olvassuk élvezettel és tanuljunk belőle.