Rudolf Lang élettörténetét követhetjük végig 1913-tól haláláig. Láthatjuk hogyan vált a buzgó vallásos szülők gyereke, megjárva már az első világháborút is, érzéketlen náci tisztté, és egyben az Auschwitz-Birkenau haláltábor parancsnokává.

Bevallom őszintén, engem felháborított a mű. Egyszerűen nem akartam, és most sem akarom elhinni, hogy ilyen létezhet, megtörtént. Válhat egy ember parancsvégrehajtó géppé? Elveszítheti teljes személyiségét egy magasabb hatalom által? Még ha igen is, azért talán az alapvető emberség azt kívánná, hogy ha végre is hajtom a feletteseim pokoli parancsait, legalább legbelül elítélem, és ha módomban állna, megváltoztatnám. De Rudolf Lang még a vádlottak padján sem érti a problémát. Ő csak parancsot teljesített. Számára tényleg a halál mesterség.

Robert Merle százszázalékosan elérte szerintem amit akart, elrettent, és mélyen elgondolkodtat. De mindezt milyen áron? És ez tényleg megtörténhet emberi társadalmakban?