Nagy fejtörést követően kezdtem bele Donald James angol történész regényébe, amely majdnem rosszul sült el. Történt ugyanis, hogy az első közel 100 oldalig nem nagyon vettem fel a fonalat, és amikor már majdnem legyintve, pihentettem volna későbbi időkre, szinte egyik oldalról a másikra felszívta magát az író, a történet, talán még magam is.

2015 Oroszországában járunk, amikor is véget ért a polgárháború az anarchista-marxisták, és a nemzeti demokraták között, amiből a Leonyid Koba vezette nacionalisták kerültek ki győztesen. Konsztantyin Vadim, kissé alkoholista rendőrt Murmanszkból Moszkvába rendelik, hogy kutasson fel egy sorozatgyilkost, aki megcsonkított nőket hagy maga után. A nyomozás mellett a hatalom, a Cseka, és a Nyugat által irányított gépezet megállíthatatlanul robog.

Nemrég fejeztem be az olvasását, de mégis nehéz róla írni, ugyanis rendkívül sokoldalú, sokszereplős, soktémakörös a Monstrum. Talán a legnagyobb élmény, hogy közelebb kerülhetünk az orosz nép mentalitásához, mozgatórugóihoz. Most már magam elé tudom képzelni, milyen lehet a tipikus orosz ember. Krimiként is elsőosztályú a könyv, bár ez a jellemző pont nem Vadim főhősünknek köszönhető. A politikai ideológiák ábrázolása még színesebbé teszi az összképet, megteremtve ezáltal egy csodálatos ötvözetét a kategóriáknak. A végső csavar(oka)t pedig ezúttal sem sikerült kitalálnom.:) 

Akárhogy is a jövőben játszódik a krimi, mégis úgy gondolom, hogy aktuális problémákat feszeget. Az ideológiák vége motívum az egyik legszembeötlőbb kérdéskör. Minden magyar párt, vagy szervezet megrögzött törzsszavazóival el kéne olvastatni a Monstrumot, és lehet, hogy akkor talán mi sem itt tartanánk. De jelenleg minden esélyünk megvan rá, hogy a leírtakat a saját bőrünkön fogjuk tapasztalni...

A kezdeti megrettenést tehát felhőtlen oldalpusztítás követte. Jöhet mielőbb a folytatás, és gratuláció a borítóhoz! 

ui.:a macskát Vlagyimir Iljics Leninnek hívják!:):):)