Mivel csak nemrég olvastam a Nullánál is kevesebbet, és az ugyebár nagyon tetszett, ezáltal mindenképpen meg akartam tudni, hogyan is alakul a szereplők élete napjainkban.

A történet 25 évvel a Nullánál is kevesebb megjelenése után folytatódik. A szereplők ugyanazok, azonban ma már nem fiatalok, hanem gazdag középkorúak. Clay, akiből sikeres forgatókönyvíró lett a kezdetekkor visszautazik Los Angelesbe, hogy új filmjének szereplőválogatásán vegyen részt. Már az első napokban, bulikon, estélyeken újra találkozik régi ismerőseivel: Blairrel, Trenttel, Rippel, Juliannel. Amikor Clay belezúg egy lányba a castingon, minden összekavarodik, ugyanis Rain-t csupa titok, hazugság, és gyilkos indulat övez.

Olvasva más bloggerek véleményét, kicsit örülök, hogy nem olvastam még sem a Holdparkot, sem a Glamorámát, ugyanis ők többnyire ezen művek után érzik kevésnek a Királyi hálószobákat. Én azonban inkább csak pozitívakat tudok írni. Elsőként számomra nagy öröm, hogy végre van kimondott történet.:) Nagyon tetszett az első néhány oldal, ahol Clay konkrétan lecseszi Ellis-t, hogy milyen rosszul is írta meg az ő korábbi történetét. Amikor megjelenik Rain, az ifjú hölgy, vele együtt háttérbe szorul az előzménykönyvre jellemző korrajz, és társadalomkritika, és egy krimi-thriller szál kezd kibontakozni. Az első oldalakon nem értettem, hogy ez az élesváltás honnan jött az írónak. Így utólag arra jutottam, hogy igenis ilyen felszínes, érzéketlen emberekkel is együtt lehet érezni, lehet izgulni a sorsuk alakulásán, mert akárhogy is nézzük, az Ellis-i hősök általában tragikusak, szánalmasak, de mégis értelme van az ő létüknek is, és talán egyszerűbb lenne megérteni, mint lenézni őket.

Attól függetlenül, hogy a szereplők még mindig egydimenziósak, -ezáltal még a kinézetüket sem tudnám pontosan idézni (a gondolataikról ne is beszéljünk)-, én bizony izgultam, hogy ki is valójában a titokzatos hölgy, és kitől is érkeznek az SMS-ek. Lehet ez az én igénytelenségem, de Ellis atmoszféra-teremtésével, nyers szókimondásával, egyszavas párbeszédeivel engem még most is teljesen letaglóz. Nem érzem kevesebbnek az általam eddig olvasott könyveinél, inkább csak tényleg merőben másnak, újszerűnek, elsőre szokatlannak tűnik. Kicsit olyan érzésem volt, mintha ezt a könyvet már tényleg egy forgatókönyvíró Ellistől származna, annyira filmszerűek a jelenetek, és talán kevésbé misztikus, és művészieskedő.

Negatívumként igenis a terjedelmét róttam volna fel, de ha jobban belegondolok, a történet kerek egész, a szálak el lettek varrva, úgyhogy inkább türelmetlenül várom, hogy újabb 25 év múlva hogyan képzeli el Bret Easton Ellis Clay és barátai nyugdíjaséveit.:)

Nekem nemhogy elvette, igenis meghozta a Királyi hálószobák a kedvem a szerző többi, korábbi regényéhez.