Egyre furcsább dolgokat cselekszem. Az úgy történt, hogy egymás utáni két napon elolvastam a trilógia második és befejező részét, de egész addig nem akartam írni róluk, ameddig meg nem néztem a filmsorozat teljes évadát. Összevont értékelés fogok írni, a filmet csak foltokban említem.

A festői hegyek közt található, idilli kisváros egy modern Éden… leszámítva az elektromos drótkerítést, a mindent állandóan szemmel tartó mesterlövészeket és a mindenkit megfigyelő kamerákat.

A lakosok közül senki nem tudja, hogyan került ide. Csak azt tudják, hogy mit dolgozzanak, hogyan éljenek és kivel házasodjanak. Néhányan úgy hiszik, már régen meghaltak. Mások szerint egy félresikerült kísérletben ragadtak. Titkon mind a távozásról álmodnak, de aki megpróbálja, azt szörnyű meglepetés éri.

Ethan Burke látta a kerítésen túli világot. Ő a seriff, egyike azon embereknek, akik ismerik az igazságot a városról és a kerítés túloldalán leselkedő borzalmakról.

Ritka kivételek egyike, de azt kell mondjam, hogy a sorozat legerőteljesebb része nekem a második könyv volt. Fény derült ugyebár a nagy csavarra, titokra, és szerencsére a karakterekről is többet megtudunk. Ami miatt kiemelkedik A pokol kapujában, az a filozofikus beszélgetések nagy száma társadalomról, ember(i)ségről, jövőről.

Mondhatni egzisztencializmus light, de mégis üt. Igenis többször elgondolkodtam, hogy vajon hasonló helyzetben mit tennék, és bizony nem jöttek a válaszok könnyen a nyelvemre. Ethan Burke a maga tipikus amerikai karaktereként valódi vezetővé válik, aki tökéletesen tud hatni az emberekre, erőt sugároz, és nem megátalkodott.

A "békés" mindennapokat aztán egyszerre felváltja a pokol, méghozzá a kapukon belül.

Spoilerek helyett idézem inkább a harmadik rész releváns fülszövegét:

Ethan egy napon rádöbben a szörnyű titokra. A titokra arról, hogy mi terül el az elektromos kerítésen túl. A titokra, miszerint a teljes lakosság egy őrült és az ő elvakult követőinek irányítása alatt áll. A titokra, ami megállíthatatlanul közeledik, és ha kell, a legerősebb kerítést is áttöri, hogy eltörölje az egész emberiséget.

Hát igen, a végjáték valódi horror, kilátástalanság, és teljes káosz. Az utolsó háromszáz oldal valójában egy menekülés, akcióorgia, amely bebizonyítja, hogy mennyire is ragaszkodik az emberiség az életéhez. Meglepődtem, hogy Crouch könnyedén megöli a városka nagy százalékát, nem kímélve gyermekeket, időseket.

Megmondom őszintén, fogalmam sem volt, mi lesz a történet lezárása. Ki tud-e, akar-e jutni Ethan Wayward Pines-ból? Az író lezárása minden képzeletemet felülmúlta, pedig utólag azt gondolom, simán kikövetkeztethető, és logikus lépés. Az utolsó oldal pedig: hát borsódzott eléggé a hátam. :)

Amennyire szkeptikusan álltam a trilógia első része után, annyira jól alakult a kapcsolatom Wayward Pines-sal. Persze, ponyvaregény, de ettől függetlenül kreatív, elgondolkodtató, és lehet izgulni rendesen. Tökéletes nyári kikapcsolódás. Garantáltan jobban lehűt esetenként, mint a szobában zümmögő klíma.

Na de ugyebár végignéztem a könyvekből készült 10 részes sorozatot is. Azt kell írjam, hogy tetszett. A nagyon jelzőt sajnos el kell hagynom, tekintettel arra, hogy több cselekményszál, és néhány szereplő viselkedése, jelleme meg lett változtatva.

Matt Dillon eleinte érdekes volt Ethan Burke szerepében, de azért az idő előrehaladtával csak belenőtt a feladatba. Aki nagyon gyenge volt (de legalább szép), az Ethan felelsége. Kate rendkívül megnyerő karaktere a filmen is jól átjött, és azt kell mondjam, Pilcher személye is kellően jól kiválasztott. A történet szépen halad a könyv által kijelölt úton, esetenként többletinformációval ellátva a nézőt, nem elcsalva fontosabb jeleneteket, azonban több minden más lett, nem túl szerencsésen a történet egészére nézve.

A sorozattal kapcsolatos ellenszenvem főként Pam szerepében csúcsosodik ki. Gondolom sokan nem látták, olvasták, ezért aztán nem írom le a valódi problémát, maradjunk annyiban, hogy a könyvben jobban volt pozicionálva a hölgy. A városka gyermekei szál nekem erőltetett volt, és akármennyire félelmetesnek akarták beállítani őket, szimplán mosolyt csaltak az arcomra. A legnagyobb gondom mindent összegezve a sorozat lezárásával volt. Persze, hasonlít a könyvére, na de azért ennél lehetett volna hatásosabb is (nem, valaki halála még nem tesz feltétlenül hatásossá egy filmet). Nagyon bízom benne, hogy nem lesz második évad, ez így maradjon kerek egész. Tőlem, aki nem szokott sorozatokat nézni azért elég meglepő, hogy amellett, hogy végignéztem, még tetszett is. 

Blake Crouch írói karrierje remélem tovább folytatódik, és további elmés regényeit mielőbb magamévá tehetem.