Valamikor az év elején megfogadtam, hogy próbálok úgy könyvet magamhoz venni, hogy egy szépirodalmi művet egy szórakoztató, akár ponyva regény követ. A Scarpetta-trilógia második részét már korábban beígértem, így most mindkét követelménynek eleget tettem.

Black Mountain kisvárosában egy brutálisan megcsonkított tizenegy éves kislány holttestére bukkanak. Kay Scarpetta igazságügyi orvosszakértő úgy gondolja, hogy a tettes ugyanaz, aki néhány évvel korábban kicsúszott a kezei közül. Nyugtalanító események veszik kezdetüket, melynek következtében az ügy egyre csak bonyolódik. Gyanúsított egyre több akad, azonban a választ senki nem tudja a kérdésre: mi okozhatta Emily halálát?

Könyvek esetében még nem tapasztaltam a filmeknél tipikusan előforduló problémát, vagyis, hogy a második és a további részek mindig rosszabbak az elsőnél. Cornwell ugyan a kezdő részhez hasonlóan építi fel a folytatást, valahogy egyáltalán nem válik unalmassá, vagy kevésbé izgalmassá. A történt akár tipikusnak is nevezhető, azonban a korbonctani szál engem még mindig leköt, valamint újabb részleteket tudhattam meg az FBI-ról és az általuk használt technikákról. A történethez még azért leírom, hogy a gyilkos sokban hasonlít az egyik kedvenc krimim főgonoszához, így nem kéréds a pozitív felhangom.

A szereplők megegyeznek a Különös kegyetlenséggelben leírtakkal, persze elmélyítve, kibontva a köztük lévő kapcsolatokat (azért sem írom le, hogy melyik rendőrbácsi ágyába bújik be főhősnőnk). Scarpetta számomra még mindig egy szimpatikus nő alak, aki minden helyzetben feltalálja magát, főként józan esze, ítélőképességem, és szaktudása segítségével.

Sokszor rugózom ezen, de még mindig nem értek bizonyos könykiadókat, és felelős szerkesztőket. Hogyan engedhetnek ennyire ocsmány borítóval megjeleníteni egy igenis színvonalas könyvet? Komolyan, ha nem hallottam, olvastam volna annyi jót Patricia Cornwellről, még hátat is fordítok a könyvespolcnak, ha meglátom ezt a szörnyűséges külalakot. Pedig tud az Alexandra ha akar, elég csak Az ötödik Sally, esetleg a Billy Milliganről szóló két rész borítóját megnézni. A tragikus, hogy a nekem meglévő Cornwell kiadás 2007-es, még a Daniel Keyes könyveim 2006-osak. Úgy tűnik idő közben kirúgtak egy jó szakembert.:(   

Na de túllépve a külcsín hanyagságán, egy igenis izgalamas, könnyen olvasható belbeccsel rendelkező művel lettem olvasottabb.:) A harmadik részt elég nehéz jelenleg beszerezni, úgyhogy lehet könytároznom kell miatta. Sebaj.