Zárthelyik és vizsgák előtt a legjobb kikapcsolódás szerintem egy jó krimi. Slaughter nevével először talán a Molyon találkoztam, majd egyre több blogban is olvastam a könyveiről. Sokan elismerően nyilatkoztak róla, így gondoltam tökéletes választás lesz nekem is.
A Dél-amerikai Heartsdale egy békés kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit. A város kórboncnoka, Sara Linton ebédjét tölti az egyik főutcai étteremben, majd a mosdóba kimenve egy holttestet talál, aki a helyi főiskola vak tanárnője. Mellkasára egy keresztet vágtak. A nyomozást Sara exférje vezeti, akinek segítségére van a halott lány ikertestvére, Lena is. Néhány nappal később újabb fiatal diák tűnik el. Majd mégvalaki...
Először a pozitívumokról. Tetszett a könyv atmoszférája. Szeretem ha már az első oldalak felkeltik az érdeklődésemet. A három főszereplő gondosan kidolgozott. Krimik esetében egyáltalán nem zavar a túlzott naturalizmus. Mivel Sara halottkém, így el is vártam, hogy részletesen kielemezze a sérüléseket, sebeket. A feszültséget rendkívül jól adagolja a szerző. Egy percig nem válik unalmassá, nincsenek "holtszezonok". A párbeszédek lényegretörőek, nem akarnak többet mondani, hallatni mint amit ilyenkor elvár az ember.
Na de nem akarom túlzottan ajnározni a Nadragulyát, ugyanis több sebből vérzik, akárcsak a könyvben szereplő holttest(ek). A legfőbb gondom, hogy nem felelt meg a krimi műfaj számomra alapvető elvárásának. Körülbelül a 70-dik oldaltól sejtettem, hogy ki lesz a gyilkos, és igazam is lett. Nem lepődtem meg, hogy egyszerűbben fogalmazzak. Kimaradt a katartikus "jééé, nem is gondoltam volna, hogy ő az" élmény. Ez pedig igenis nagy baj. A másik, kisebb probléma, hogy a cselekmény vége valahogy nagyon hamar lett lezárva, egy jó iparosmunka érzetét keltve, és hiányjeleket hagyva az olvasóban. Egy jó alapsztori, hihető szereplőkkel még nem elég. Kellett volna valami plusz, valami több, akármi.
Szomorúan kell konstatálnom, hogy nem Karin Slaughter lesz az, aki megelőzi nálam a trónon Caleb Carr-t és Dennis Lehane-t. Pedig bavallom, nagyon szeretnék egy újabb krimi alapművet találni magamnak. Ha pedig nem találnék, még mindig újra és újra elolvashatom az előbb említett zsenik műveit.
