Ígéretemhez híven beszereztem a Millennium trilógia második részét. Sejtettem, hogy nagyjából mire számíthatok az írótól, de így utólag mást kaptam...

Új tényfeltáró riport kiadására készül a Millennium folyóirat. A téma a prostitúció. Hogyan kerülnek a külföldi lányok Svédországba, kik a futtatóik, kik használják a szolgáltatásaikat? A szexipar az ország minden szféráját áthatja. Rendőrök, politikusok, titkosszolgálatok és megannyi befolyásos ember élete változhat meg a kiadványtól. Egy váratlan, meglepő és brutális gyilkosság hatására Lisbeth Salandernek menekülnie kell a hatóságok, az alvilág, és még ki tudja kik elől. Mikael Blomkvist azonban kételkedik barátja bűnösségében.

Az első részhez hasonlóan most is több szálon fut a cselekmény, még A tetovált lánynal is több szereplőt mozgat az író, meglepő fordulatokban bővelkedik. Ami zavaró volt, hogy az első 200 oldal valahogy lassú, vontatott volt. Azonban amikor beindul a történet, az akció, a nyomozás, az ember egy percig sem bírja letenni. Vagyis nekem nem sikerült.:) Várakozásomnak megfelelően ez a rész tisztán Lisbeth-ről szól, és szinte mindent megtudunk a múltjáról. Jó a régi szereplőket újra olvasni, és részletesebben megismerni őket. A könyv vége viszont meglepő volt számomra. Az első rész, önmagában is megállja helyét, kerek egész a történet, itt viszont más a helyzet. Nincs lezárva, rengeteg elvarratlan szál marad, kicsit talán otrombán az ember képébe vágva, hogy olvasd el bizony a trilógia záró részét is. Tökéletes marketing, csak tényleg aljas. Olyan érzésem van, mint bizonyos sorozatoknál. Várjál szépen holnapig...Kellemetlen. Na de ennyit a fintorgásról, ugyanis ha nem ez lenne, akkor is mennék a harmadik részért. 

Trilógiáról lévén szó, érdemes az első résztől kezdeni az utalások miatt, meg a fentebb említett végkifejlet révén. Összegzésképpen elmondhatom, hogy ma már teljesen megszerettem Stieg Larsson művét, főként a bonyolult, talán hihetetlen, de mégis roppant intelligens története miatt.