"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

READING IS SEXY

Blake Crouch - Véres arany

2018. április 02. - Makranczos

2016 egyik meghatározó könyvélménye volt a Sötét anyag, ezzel szemben a címben szereplő Crouch regény csalódás volt, sajnos minden téren.

1893 karácsonyán az aranybányászatról ismert Abandon városában minden férfi, nő és gyermek nyom nélkül eltűnt. A vagyontárgyaik érintetlenek maradtak, az ételeik megfagytak az üres faházakban — és ami a legfurább: a maradványaik soha nem kerültek elő. Azóta, egyes szóbeszédek szerint a területet kísértetek lakják.

2009-ben egy történelemprofesszor, az újságíró lánya és két idegenvezető az eltűnt város felkutatására indul, hogy fényt derítsenek arra, mi is történt valójában. Nem sokkal előttük egy másik expedíció már kísérletet tett erre, azonban a csapat tagjai soha nem tértek vissza. Hamarosan nekik is szembe kell nézniük a lehetetlennel: a hóviharban, legalább 30 kilométernyire elvágva a civilizációtól nincsenek egyedül, és a múlt mindennél szörnyűbb módon van jelen.

covers_432838.jpgRitkán írok ilyen, de a molyon kapott 85%-ot sokallom, nálam jó, ha 50%-os a könyv, azt is a szerző később megjelent, és általam nagyon kedvelt regényei miatt.

A Véres aranyban sem a történt, sem a karakterek nem tetszettek. Le kell írnom a legszörnyűbbet, borzasztóan unatkoztam olvasás közben. Sajnos sem az aranyláz korabeli település, sem a 2009-es események nem tudtak belőlem érzelmet kiváltani, legfeljebb ásítást. Tény és való, Crouch egy korábbi regényéről van szó, úgyhogy bőven belefér a bibliográfiájába egy ilyen is, legalább annál jobbra értékeli az olvasó a későbbi köteteket.

Amiben kiemelkedik a szerző az átlagból, az a történeteinek egyedisége (persze összeollózva), a sodró események, a meglepő fordulatok, filmszerű jelenetek, és a szikár párbeszédek. Ebben a könyvében pont ezek ellentétét látjuk, unalmas, mondhatni elcsépelt történet, lassú történetvezetés, kiszámíthatóság, és rém gyenge karakterek. A történet végére se tudtam egymástól megkülönböztetni a szereplőket. Ami a legjobban fájt, hogy egy percig nem aggódtam a értük, és a kiszámítható végkifejlet miatt nem is nagyon érdekelt, élnek-e vagy halnak.

A Véres aranyra a legjobb szó talán a klisés, a lezárás tökéletesen igazolja ezt. Meg sem lepődöm, hogy nem hallani megfilmesítési szándékról, ezt maximum tévéfilmnek lehetne eladni. Kár érte, lehetett volna jobb is.

 Aki még nem olvasott a szerzőtől, nyugodtan szerezze be ezt a könyvet, kezdésnek tökéletes lesz, aki viszont már olvasott a későbbi megjelenésekből, erős fenntartásokkal ruházzon csak be rá.

A bejegyzés trackback címe:

https://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr7313800570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása