"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

Robert Merle - Csikóéveink

2011. június 19. - Makranczos

Próbálva tartani a magam elé állított olvasási határidőket, nem késlekedtem tovább megvonni magamtól Merle Francia históriájának második részét. Elöljáróban annyit, hogy lehet, hogy mégsem egy-két havonta, hanem sokkal hamarabb folytatom a regény-sorozatot.

Pierre de Siorac, szépséges öccse, és hű segédjük, Miroul útnak indulnak Montpellier-be egyetemi tanulmányaik végett. A város forgatagában főhőseink megtapasztalják a kalandokat, veszedelmes, és nem kevésébé buja szerelmi légyottokat, rátalálva új barátokra, segítőkre, és persze elszánt ellenségekre, rosszakarókra. A fiatalok hamar a szívükbe zárják a várost, és lakóit, azonban a buzgó pápisták és hithű hugenották ténykedésének következtében nem várt fordulatokkal és veszélyekkel kell szembenézniük az ifjú kalandoroknak.

Elcsépelt mondat, de újfent nagy kedvencem született. Bevallom, a Francia história az első jónéhány oldal után sem gyakorolt rám nagy hatást, csak a közepére tudott magával ragadni. A Csikóéveink azonban az első oldalaktól fogva nem eresztett. Merle ebben a részben legjobb mesélőkéjét vette elő. Nem győzzük követni az eseményeket, a megjelenített szereplőket, az ármánykodásokat, szoknyalibbenéseket, változatos helyzeteket. Nem túlzok, ha azt mondom, ilyen elementáris kalandrengetegre talán csak kevés író képes. Mindamellett, hogy tényleg eseménydús, egy percig sem veszítjük el a fonalat.

Pierre de Siorac a maga humanizmusával, lehengerlő beszélőkéjével, bátorságával, és a hölgyek iránt táplált csillapíthatatlan étvágyával könnyedén vált a kedvenc regényhősőmmé.

Az író teljesítményét mi sem bizonyítja jobban, hogy bizony több esemény, helyszín, történelmi hős említésénél igazi tudásszomj kerített hatalmába, és olvasás közben többször is az internet elé ültem, hogy megtekintsem például Montpellier, Nimes városát, elolvastam Medici Katalin főbb ténykedését, és a Szent Bertalan napi vérengzés eseményét. A sötét középkor Merle-t olvasva már nem is annyira borzalmas, sőt, néhol talán emberibb mint jelenkorunk.

Amellett, hogy az egész könyvet átjárja az emberség, a fajunk szeretete, azért csak nem hagy nyugodni a történelmi háttér, vagyis a testvérharc protestánsok és katolikusok között. Ezek az események számomra sehogy nem érthetőek meg épp ésszel. Vallásuk nevében emberek halomra ölik egymást. Ez a tény végigkíséri történelmünket, jelenünket, és biztos vagyok benne, hogy jövőnket is, azonban nekem soha senki nem fogja tudni megmagyarázni ennek a fajta háborúskodásnak a jogosságát, és főként az értelmét.

Igazándiból számomra a Csikóéveink egy hibátlan remekmű, és a regénysorozat terjedelméből fakadóan kellő mennyiségű örömmel leszek gazdagabb.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr82997271

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ElisabethT 2011.07.13. 23:04:59

"Igen-igen szép amit írtál"-mondaná XIII.Lajos. Olvasom Merle Francia Históriájának sorozatát, és meg kell, hogy mondjam nagy hatással van rám. Most fejeztem be a "Gyermekkirály"-t és ahogy az összes többiben, ebben sem csalódtam. Ajánlom mindenkinek, mert igazán figyelemre méltó mű, és bizton állítom, hogy amíg csak világ a világ ez lesz a kedvenc könyvem. Robert Merle olyan nagy író, amilyenből nem sok van és nem is lesz.

Makranczos 2011.07.13. 23:46:06

@ElisabethT: Merle nagyságában tökjéletesen egyetértünk. Hmaraosan kezdem a harmadik rész én is