"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

READING IS SEXY

Könyvadaptációk 2011. I. félév

2011. június 12. - Makranczos

Eldöntöttem, hogy fél évente fogom összegyűjteni, az addig látott filmeket, és főként csak azokat, amiket az adott szemeszterben játszottak a magyar mozik. Persze ha valami nagyon rendhagyó is becsúszik a Tv által, azt is megemlítem.

Scott Pilgrim a világ ellen (Edgar Wright) - Bár nem olvasok képregényt, azért a filmből is kitűnik, hogy Pilgrim nem egyszerű srác. Egy vizuális orgia a teljes mozi, amely leköti a film és játék geekeket is jószerivel. Tökéletes kikapcsolódás.

A király beszéde (Tom Hooper) - Teljes joggal kapta meg a legjobb filmnek járó oscart. Oda meg vissza voltam Colin Firth játékától. Tökéletes karakterek, kedves történet. A film után mondjuk már nem érdekelt a könyv, de ezt leírom az élménynek.

127 Óra (Danny Boyle) - Tipikus túlajnározott film volt számomra. Oké, profi a rendezés, hangulatos az egész, de tényleg csak az marad meg hosszú távon, hogy a film, amiben a srác levágja a saját kezét...

A lány, aki a tűzzel játszik (Daniel Alfredson) / A kártyavár összedől (Daniel Alfredson) - A Millennium trilógia első része a 2010-es összeállításomban lecsúszott az első helyről, azonban az utána következő két rész már toronymagasan vezeti nálam az adaptációk képzeletbeli ranglistáját. A svédek valamit nagyon tudnak. Tökéletes rendezés, hibátlan szereplők. Ami azonban a legnagyobb öröm, hogy ugyebár olvastam mind a három részt, de még így is izgultam, és maximálisan érdeklődve néztem a filmeket. Stieg Larsson boldog lenne, ha láthatná.

Csúcshatás (Neil Burger) - Az első percekben azt gondoltam, hogy jó lesz, aztán rá kellett döbbennem, hogy ez bizony nagyon el van puskázva. A könyv sem egy életeket megváltandó remekmű, de a filmnek tökéletesen sikerült alulmúlnia. Borzasztóan összecsapott, B kategórias film, amibe hogy tudták leszerződtetni De Niro-t? A történet lezárása pedig a csúcspont. A könyv keretes szerkezetét kihajítva kitaláltak egy másik lezárást, ami persze hogy, tipikus amerikai happy end. Botrány. Alan Glynn helyében nem engedtem volna ezt így.

Ne engedj el! (Mark Romanek) - Kazuo Ishiguro regényét már régóta el akartam olvasni, azonban mégis inkább a film mellett döntöttem. Nem bántam meg. Gyönyörű a képi világ, ezáltal nagy pluszpont az operatőrnek, és a fényképésznek. A film maga nem harsány, nem akar több lenni, mint ami, de valahogy mégis átjött nekem. Tökéletesen bemutatja, hogy a klón is ember, sőt, talán még inkább ember. Érzékeny és drámai bepillantást tehetünk az egzisztencializmus kérdéskörébe. A könyv pedig ugyanúgy fent van a várólistámon.

Júniusig ennyi adaptációt sikerült megnéznem, és hogy ne felejtsem el, a listából berakom a legjobb filmzenét:

A bejegyzés trackback címe:

https://adamolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr862977724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.